FILM: 

Steven Spielberg legkedvesebb gyermekének tartja az E.T.-t. A földön ragadt kis űrlény először 1982-ben tűnt fel a vásznon, és azóta is töretlen népszerűségnek örvend, ráadásul a kritikusok körében is. Nem kell ahhoz filmszakosnak lenni, hogy megszeresd és megértsd ezt a mesterművet, és pont egy az egyszerűség a kulcs az E. T.-hez.

Nincs ennek a filmnek túlságosan összetett története, sem hihetetlen drámai mélysége. Technikailag sem fog olyat mutatni, amilyet még nem láttál, és igazából nem is kell neki. Mert ennek a filmnek valami teljesen mása van, méghozzá a legnagyobb: szíve. A legnagyobb klasszikusok közül is nehéz olyat találni, aminek ennyire érző szíve van. Steven Spielberg saját bevallása szerint ő a történet főszereplője, a barátok nélküli kis Elliott, aki a földre érkező űrlény személyében megtalálja az igazi barátságot. Kettejük kapcsolata adja a velejét a mozinak, itt mutatja meg, hogy mit is tud igazából a film. Persze sok film készült már a gyerekkori barátságról, de egyik sem ilyen szívbe markoló, ilyen őszinte, ilyen érzékeny. És főleg egyik sem ennyire ártatlan. Semmi fölösleges szentimentalizmus nincs benne, helyette az igazán ritka gyermeki ártatlanság élteti Spielberg családi klasszikusát. 

A színészek pedig hasonlóan jól teljesítenek. A főszereplő Henry Thomas egyszerűen elképesztő, játéka őszinte, romlatlan, minden manírtól mentes. Nála tehetségesebb gyerekszínésszel azóta sem dolgozott Spielberg, pedig Haley Joel Osment is befigyelt a szerintem rettenetes A.I.-ban. E.T. megjelenítése is parádés, hiába darabos mozgása, ha eszükbe sem jut, hogy húsz technikus dolgozik a padló alatt E.T. mozgatásán. Mind kinézetében, mind mozgásában elképesztő, hiteles, és szimpatikus. Mert ha ő nem működne, az egész mozi nem működne. Szerencsére Spielberg is tudta ezt, és sikerült összehoznia egy olyan mesterművet, ami ugyan nem tökéletes, de igazából nem is kell annak lennie. A varázslat így is ott van.

CSOMAGOLÁS: 

Ismét digibook kiadást vehetünk a kezünkbe, és talán az eddigi legszebbet. Csodálatos a borító, mind a fotó maga, mind a színek, és a hangulat. Egyszerűen csak jó kézbe venni, és ránézni. A magyar hátlap ocsmány módon van kivágva, de ez az a része a kiadványnak, ami a legkevésbé érdekel. Belül tonnányi info, kép, poszter, érdekesség vár, ízléses dizájnnal és elrendezésben. Élmény volt lapozgatni, és élmény a polcon tudni. A lemez szitázása is szép, illeszkedik a borítóhoz. És külön dicséret a lemez alatti nagy képhez, mert ennél jobb filmkockát nyitólapnak választani sem lehetett volna.

MENÜ: 

A szokásos Universal-menüt kapjuk, ikonokkal, kiírt szöveg nélkül. Sajnos nagyon igénytelen, és belerondít az összképbe. Nagyon igénytelen, és rondán fest. Igaz az alatta futó képek szépek, és hangulatosak, de valahogy lehetne ez szebb is. Mégis csak egy klasszikusról van szó, legalább kiírták volna, hogy mi mi. 

KÉP: 

Igazából a Universal MPEG-4 AVC kódolású, 1.85: 1 képarányú, 1080p-s Full HD transzfere nagyon szépen fest, és a korábbi DVD kiadások nem érhetnek fel hozzá, azért ez mégsem az igazi. Félreértés ne essék, élvezet volt nézni a filmet az eddigi legtökéletesebb minőségben, de valahogy ez nem az a fajta felújítás, mint mondjuk a Ne bántsátok a feketerigót!-é volt. 

A képet maga Spielberg hagyta jóvá, és ez meg is látszik rajta. Ha egyszóval kellene jellemezni, akkor a ,,hűséges"-t mondanám. Nem rondít bele az eredeti elképzelésekbe, nem alakítja át a film képi világát, mint mondjuk a Harcosok Klubja, ahol a melegebb színvilágból kékes-rideg látványt kreáltak. A rendező közreműködésének hála ez itt elő sem fordulhat, mindent a direktor kívánsága szerint javítottak fel. A színek szépek, élénkek, néha kicsit fakók, de nem ez a jellemző, inkább a frissesség dominál, elég csak az űrhajó landolását, az idegenek szívének szemkápráztató vörösességét nézni, vagy akár a biciklizést a lemenő napban. Fantasztikus a részletesség, minden apróság kivehető, és E.T. bőrét is jobban szemügyre vehetjük, de lelepleződnek a bőrhibák, jobban szemügyre vehetjük a díszletek alaposságát, pl. Elliott szobája. A élesség sem szenved csorbát, tűéles, fantasztikus minőségű anyaggal van dolgunk. A textúrák rendkívül természetesek, az egész transzfer filmszerű, nem túl steril, ami sokszor előfordul a túlzott élesség miatt.  Minimális szemcsézettség észrevehető itt-ott. Néha kicsit a fekete színekkel nem voltam kibékülve, de ez sem az egészre jellemző. Ezeken túl viszont nem az egész tökéletes, néha becsúszik egy pár rondább snitt, ahol talán nem tudtak mit kezdeni az anyaggal. Összességében viszont egy nagyszerű transzferrel van dolgunk, ami minden rajongót kielégít majd.

HANG:    

Az eredeti DTS-HD MA 7.1-es keverésű hangsáv kihozza a maximumot a több mint harminc éves szalagokból. Igaz, nem érhet fel pl. a Bosszúállók hangorkánjához, de egyrészt ez a film nem kell, hogy üvöltsön, másrészt, ez nem egy premier film. Az igazság az, hogy valószínűleg nem a technikusok tehetnek arról, hogy ez is csak majdnem tökéletes, akárcsak a kép. 

Aki olvas külföldi tesztoldalakat, az tudja, hogy ennek a hangsávnak a legütősebb momentuma John Williams gyönyörű zenéje. A klasszikus muzsika ugyanis teljesen kiteljesedik, amikor jön a főtéma, akkor minden erejét bedobva varázsol el, és minden akkordja csodása szól. A film saját hangja már kevésbé ütős, de aggodalomra nincs ok: baromi szépen szól ez. Nem is az a lényeg itt, hogy szét vigye a házat, hanem, hogy köréd varázsolja a filmet, belevonjon az eseményekbe, szépen, lassan, élvezetesen. A párbeszédek tiszták, a zörejek és különleges hangeffektek úgyszintén, és ami a lényeg, hogy mellékzajok, oda nem illő piszmogások nincsenek, teljes tisztítást végeztek rajta. Szóval nem ezzel kell demonstrálni a hangrendszert, de olyan szépen szól, amennyire csak az eredeti forrásanyag csak engedi. 

EXTRÁK: 

Szerencsére a készítők nem spórolták le a bónusz anyagot a lemezről. Van itt négy HD-ben készült extra, egy interjú Steven Spielberg-el, egy dokumentumfilm, forgatási anyagokkal és interjúkkal megszórva, kimaradt jelentek (ezek a későbbi újra vágott változat jelentei), és egy marketing galéria. Ezek így együtt már kiadnak 116 percet, és még van egy csomó SD anyag. Werkfilmek a készítésről, visszatekintések, trailerek, egy reunion találkozó a készítőkkel, és miután mindet végig néztük, elégedetten dőlhetünk hátra, mert a bónusz tartalom stílusosan fel teszi a koronát a kiadványra.

ÖSSZESÍTÉS:  

Minden jóval megpakolt, gyönyörű digibook-ban tálalt kiadványt kapunk, remek képpel-hanggal, és rengeteg infoval. Szűkebb pénztárcájúaknak természetesen most is van normál tokos, de akihez annyira hozzá nőtt az E.T., mint hozzám, az valószínűleg e mellett a változat mellett teszi le a voksát. Kötelező vétel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.