J. J. Abrams megcsinálta.

2009-ben J. J. feltámasztotta az egyik legnagyobb múltra visszatekintő sci-fi franchise-t, és most, négy évvel később megcsinálta a szinte lehetetlent.

The Empire Strikes Back. The Dark Knight. Harry Potter and the Prisoner of Azkaban. Mi a közös bennük? Egy remek sorozatot képesek voltak úgy folytatni, hogy egyszerre legyen hű az első rész(ek) szellemiségéhez, és még is tovább vigyék a sztorit. Mindhárom tökéletes blockbuster, az a fajta, ami ma már nem igen készül, maximum Nolan, Jackson, Whedon vagy Abrams képesek rá. Mindhárom film az a fajta határtalan öröm a rajongóknak, amiről nem hitték, hogy megérik valaha.

Jim Kirk az első rész után már az Enterprise kapitánya, ám látszólag nem képes fel nőni posztjához. Ám nem sok ideje marad magára, hiszen egy John Harrison nevű titokzatos idegen háborút indít a Csillagflotta ellen, látszólag személyes indítékból. Kirk parancsot kap, hogy kövesse Harrison-t, de amit talál, arra senki sem készülhet fel.

Már a rövid ismertető alapján lejön, hogy mennyire okosan van felépítve a sztori. Van benne rejtély, romantika, akció, dráma és humor is. Minden hozzávaló tökéletesen stimmel, egyikből sincs túl sok. J. J. tökélestesen érzi a filmet, és egy olyan esszenciális blockbustert készített, ami simán a Star Trek The Empire Strikes Back-je. Üdítően friss és elegáns, minden pillanatában hordozza Abrams kiváló kvalitásait, amik tökéletessé teszik a Star Wars Ep VII megrendezésére: képes felállítani azt a pályát a filmnek, ami azonnal behúzza a nézőt, és a sablonok (utolsó pillanatban érkező segítség, főhős jön rá a leselkedő veszélyre, stb) alkalmazása ellenére is izgalmas lesz. Izgalmas, átélhető, lélegzetelállító.

Rejtély. Ez az egyik legkiválóbb eleme a filmnek, színt visz az egészbe. Külön öröm volt, hogy a megoldás kétélűsége, illetve a dilemma amit okoz. Igazból nem túl erdei ötlet lapul ennek a misztikumnak a mélyén, mégis J. J. képes megtölteni az egészet valamifajta varázzsal, amitől egy ilyen elcsépelt ötlet is fantasztikus lesz. Ehhez Benedict Cumberbatch tökéletes partner, bénítóan hideg, és döbbenetesen pontos karakter, olyan, akit maximum Joker vagy Darth Vader múlhat felül. Angolos kiejtése még jobban kiemeli őt az amerikai színészek közül, elkülöníti tőlük, és egyfajta szilárd magányságot generál. Ő a magányos harcos, aki senkiben nem bízik, csak saját magában, és egyedül képes elpusztítani bármit. Még is, Abrams nem hagyja, hogy a szokásos utat járja be, nevezetesen: feltűnik a gonosz, a jó utána megy, és rájön, hogy gyengébb, mint a gonosz, aztán kijátsszák a gonoszt. Nem, helyette csavar egyet a dolgon, és élvezet nézni, ahogy minden idők egyik legabszurdabb és legokosabb macska-egér játékát adja nekünk, amit csak blockbuster valaha nyújtott.

Romantika. A filmben összességében nem vitték túlzásba a románcot, de sikerült kinyerni belőle az utolsó csepp konfliktust. Uhura figurája a maga érzékenységével remekül oldja a két főszereplő férfias kiállását, és enyhíti a Kirk által bele vitt macsó stílust. Sikerült olyan átélhetővé és érzelmessé tenni a románcot, amennyire csak lehet egy ilyen margóra szorított elemnél, és meg van az a kiváló szerepe, hogy oda vigyen érzelmeket a filmben, ahova egyébként nem kerülne. Szerencsére nem az a fajta romantika ez, amit nézel ugyan, de távol marad tőled, a két főszereplő közti kémia működik, és így az egész szál tud működni, még úgyis, hogy sok időt nem pocsékolnak rá.

Akció. Az első rész mutatott pár olyan szekvenciát, hogy bizony minden geeknek elállt a szava. Ők most tombolni fognak. A nyitány elképesztően hangulatos és humoros, de az igazán remek akció csak azután következik. A klingonok bolygóján lévő lövöldözés úgy ahogy van hihetetlenül erős, és akkor még nem is említettük a két hajó közti ütközetet...sokat elárulni sajnos spoiler lenne, ám a lényeg: elképesztően látványos, nagyon laza, és remekül megkoreografált akciójeleneteket vonultat fel a film. A bunyók fájnak, mert igazinak tűnnek, nem az a fajta látványbunyó, amit már veszettül unalmas, hanem izgalmas, és ütős összecsapások. Kirk karaktere kiválóan lett tovább gördítve az első rész után, karaktere tényleges konfliktussal szembesül, és hanyagolják a ma divatos álkonfliktust (pl. The Amazing Spider-Man, Transformers-trilógia,), remek dilemmát is kapott, a karakterének mélységét nem felejtették el kiaknázni, más szóval figurája még jobb és érdekesebb lett, mint legutóbb.

Dráma. J. J. mindig is értett a finoman megpedzegetett drámához, a Super 8 ebből a szempontból különösen erős tagja az életműnek. Itt is sikerült megfelelően drámaira hangolni a szükséges jelenteket, annak ellenére, hogy azért az egész film korántsem olyan drámai, mint az előzetesek sugallják. A végén még akár könnyezni is fognak páran, ami nem kis teljesítmény egy alapvetően humoros látványfilmben. Érdekes, hogy Abrams még egy ilyen sablonos jelentet is mennyi élettel és érzelemmel képes feltölteni. Spock pedig végre áthágja az intellektuális védőpajzsát, és kicsit megmutatja, mi is van belül. Erre azért már nagy szükség volt, és öröm hír, hogy ennyire erőteljesen sikerült ezt megvalósítani.

Humor. Hiába Into Darkness a címe, még is a humor ugyanolyan, ha nem fontosabb eleme a filmnek, mint a dráma, sötétség. Megfelelő helyeken elhelyezett humorbonbonok - fogalmazott egy blog, és igaza van. Az Iron Man 3 néha el vetette a sulykot, és túl sok öniróniát alkalmazott, de itt ez nem fordulhat elő. Nem lesz nevetséges egy jelenet sem, a dráma megmarad, de a nevetések sem maradnak el. Hihetetlen nehéz a ketőtt összhangba hozni egymással, de ez a ritka kombináció itt működik. Scotty karaktere még mindig az egyik legszórakoztatóbb figura, az akcentusa, és kétségbe esett rohangálása továbbra is remek humor forrás maradt.

Még egy utolsó dolog: a szinkront felejtsétek el. Most különösen, mert Cumberbatch-et lehetetlen visszaadni magyarul. Egyébként meg, irány a mozi. Most.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.