Évről évre nőnek az évi blockbusterek költségvetései, soványodnak a forgatókönyvek, bővül a CGI animátorok csapata. Lassan de biztosan rohan Hollywood a végzete felé.

A Warner Bros. idei nyári nagy durranásai a Man of Steel és a Pacific Rim, mindkettő 200 millió dolláros büdzsé fölött. A Paramount a Star Trek Into Darkness-el és a World War Z-vel készült idénre, 200 alatt alatt kicsivel az egyik, míg kicsivel fölött a másik. A Universal a Fast Six-et és a Gru 2-őt készítette be, egyik sem a 200 millióhoz számot tevően közel. A Fox a The Wolverine-el száll versenybe, míg a Sony az After Earth-el. Ellenben a Disney 250 millió fölött tartva a költségvetést engedi mozikba a The Lone Ranger-t.

Oké, mind ez nagyon szép, és nagyon jó, de ez-így-nem-tartható-állapot. Annyira magasra mennek fel ezeknek a blockbustereknek a költségvetései, hogy egyszer jönni fog a pofára esés. 10 évvel ezelőtt még nem költöttek ennyit egy filmre, még az inflációt figyelembe véve sem. Ám Hollywood nem a kreativitásáról híres (az, hogy nem arról híres, nem jelenti azt, hogy nincs benne kreativitás, maximum nem érzi úgy, hogy sikert érne el, ha megmutatná, de erről majd később) , és azt készíti el, amit a közönség látni akar. És ha úgy látja, hogy a közönség a fél bolygó elpusztulását akarja látni, akkor megcsinálja 250 millió dollárból. Viszont a közönség néha brutális érdeklődésétől a stúdiók könnyen megőrülnek, és iszonyatos mennyiségű pénzt hajlandók bele fektetni egy-egy filmbe. Múlt évben négy (!) film lépte át az 1 milliárd dolláros határt, és erre korábban még nem volt példa. A The Avengers 1.5 millárd dollárja például ébresztő volt minden olyan stúdiófőnöknek, aki még nem látta be, hogy ez a tuti biznisz: képregényfilmek. Persze, ilyen stúdiófőnök mára nem nagyon akad, hisz a Spider-Man trilógia, Nolan The Dark Knight-ja, és az Iron Man filmek már korábban megmutatták, hogy ebbe kell befektetni. Oké, ez a biztos dolog, úgyhogy jöjjenek azok az idei képregényfilmek: a Man of Steel olyan brutális látványvilágot és költségvetést tud felmutatni, hogy ha bukik, akkor nem egy, nem tíz, de nem is száz ember veszti el a munkahelyét a stúdiónál. Mellette ott figyel még a The Wolverine, ami biztos befektetés lenne, ha a főszereplő nem fürdött volna be első saját filmjével, az X-men Origins: Wolverine-el. A rajongók már szkeptikusak, és a film eddigi, rettenetesen amatőr trailerei sem segítettek. A R.I.P.D. láthatóan az alacsonyabb költségvetésű adaptációk közül kerül ki, de ez nem jelenti azt, hogy jónak nézzen ki.

Hogy az istenbe sikerült elkölteni 250 milliót a The Lone Ranger-re? Ki fogja ezt megnézni? Senki. Rettenetes bukás lesz, és a Disney a saját hülyesége miatt foghatja majd a fejét. Tényleg franchise indítónak szánnak egy ilyen filmet? Mióta készülnek franchise indítók ilyen pénzekből? Irreális elvárásoknak nem lehet eleget tenni. Ahogy a World War Z is elszállt költségei miatt fog hasalni, pedig állítólag remek film lett. Hova fut ki ez az egész? Hol lesz elég? Hol lesz az a határ, amin egy stúdió sem megy át, ha a büdzséről van szó?

Egyenlőre nem látszik. Szerintem egy önpusztító folyamat megy végbe Hollywood-ban, aminek a vége a blockbuster ipar teljes bedőlése lesz. Lesz egy időszak, amikor a megőrült költségvetésű filmek egytől egyik meg fognak bukni, és a stúdiók, megrettenve az eszeveszett vesztességektől, le állnak a pénz két kézzel való szórásával. Kisebb költségvetésű filmek lesznek az uralkodók, és eltűnnek ezek a gigafilmek, kezdve a Pacific Rim-féle agyatlan látvány orientált mozikkal. Nem lesz akkor 250 millió egy filmre, inkább 100 millió lesz az a határ, amit egy stúdió bevállal. Talán. De ki tudja? 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.