Egy jó filmhez minden építőelemnek a helyén kell lennie...

A legok mozifilmesítése akkora ötlet, hogy érthetetlen, miért nem jutott eszébe valakinek korábban: bele lehet pakolni minden Lego terméket reklámként, ami csak van a piacon, vagy amihez a filmet gyártó stúdiónak joga van. Mivel a The Lego Movie forgalmazója a Warber Bros., ezért jelen esetben olyan vendégszereplőket köszönthetünk, mint Batman, Superman, Zöld Lámpás, Gandalf, Dumbledore, vagy Wonder Woman. Igen, ez egy kicsit őrült film. De szerencsére a hangsúly nem rajtuk van, hanem az Emett nevezetű főszereplő srácon, és rajta keresztül tudja a film meglepően intelligens és bátor üzenetét kommunikálni. 

Amennyire pénzhajhász ötletnek tűnt ez a film, annyi ötlettel töltötték meg rendezői, a 21 Jump Street-ért felelős Phil Lord és Chris Miller. A páros nagyszerűen ráérzett a Lego-zás lényegére, sőt, bele szőtték a történetbe. A karakterek bármelyik pillanatban szétszedhetik a körülöttük lévő tárgyakat, ami a feszültebb helyzetekben életmentő lehet. De nem csak itt érhető tetten a kreativitás: a kameranézetek, helyszínek megjelenése, vagy akár az inzertek rengeteg utalást és ötletet pakoltak. Elképesztő mennyiségű geg származik ebből, és a mozi végig pörög, frissességgel és lendülettel teli. De az igazán szájtátós, igazán meglepő pillanat, ami végleg meggyőz, hogy a rendezői komolyan vették a feladatot, és szívvel-lélekkel fejlesztették a filmet, az a végén jön el. Nem gondoltam, hogy ilyen irányba megy el, de hatalmas ötlet volt. 

A megvalósítás is érdemel pár dicsérő szót: az animáció lenyűgöző, bár majdnem teljesen CGI, de mégis stop-motion érzete van, mintha egy rajongó videót néznék a YouTube-on. Még a vízfolyam, vagy a robbanás is Lego darabkákból van kirakva, de a legszórakoztatóbb ebből a szempontból a tenger megvalósítása. A figurák is élethűek, mintha igazi Lego bábuk lennének. Az akciók ennek megfelelően átláthatatlanul zsúfoltak, mert milliárdnyi Lego darabka mozog egyszerre. Apropó, akciók! Jól vágott, ötletes szekvenciákkal pörgetik fel a filmet, ha éppen leülni akarna, néha egészen monumentális képeket festve (lásd a cuki világ pusztulását) . A szereplők mellé igazán jól jön Batman, aki remek érzékkel parodizálja a Nolan-féle trilógia sötét lovagját, ráadásul ha éppen laposodna a mozi, ő dobja fel néhány jól időzített poénnal.

De persze, a The Lego Movie sem hibátlan. Bár a végén lévő ötlet zseniális, de nem biztos, hogy érezték, hol a határ. A legtöbb filmnek megvan az a pontja, amikor minden elveszett, nincs remény, úgy tűnik a hősök elbuktak. Meg van? Oké. Itt ez a pont kb. négyszer jön el, tizenöt perc alatt. Ettől kicsit ritmustalan lesz a végjáték, de amekkora húzással feldobták, még bele fér. Sőt, az utóbbi idők legviccesebb cliff-hanger-jére is sor kerül itt. Nem tudom, hogyan lehetne a folytatásban felülmúlni ezt az ötletkavalkádot és fantasztikus hangulatot, de ezek után nem kell aggódni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.