Szörnyek tengere? Meh.

A Percy Jackson: Sea of Monsters semmivel sem jobb mint az elődje, a The Lightning Thief. Az egész népszerű könyvsorozat második kötetén alapuló filmfeldolgozás lusta, lapos, és klisés. De legalább arra a két órára el vagy vele, míg nézed. A stáblista legördülése közben azonban már azt sem tudod, mit láttál. Elmegy? Szódával.

Meglepő módon az első kb. háromnegyed óra a Félvér Táborban megy el, ahol hősünk meghallgat egy végzetes jóslatot, mely szerint vagy győzedelmeskedik vagy elbukik (milyen intelligens prófécia, sikerült megjósolnia az egyértelműt, hisz e két opción kívül nincs több) de persze nem biztos, hogy rá vonatkozik, mert van még valaki, akire pont rá illik (copyright by Harry Potter, J. K. Rowling már mozgósította az ügyvédeit) , ezután elindul a kis csapat a Szörnyek Tengere felé, mert...mert az valamiért jó nekik. Persze közben számos kalandon átesnek, például beülnek egy mágikus közlekedési eszközbe (baszki, még csak nem is próbálkoztak!) Persze tök véletlenül pont két fiú és egy lány alkotják a csapatot (á, egyáltalán nem hasonlít a Harry Potter-re, hisz Harry igazából transzvesztita, igaz Rick Riordan?) , az most a divat. Szóval nem árt már az első két percben túl lépni azon, hogy a film gátlástalanul másolja a HP-szériát, de ezért hibáztassuk a könyv íróját. 

A második etap effektjei meglepően pocsékul néznek ki, kivéve egy darab küklopszot egy vidámparkszerű szigeten, aki baromi jól lett megrajzolva. Persze, sovány vigasz 2013-ban, amikor elvileg egy blockbusternél alapkövetelmény a tökéletes CGI, de erről inkább az tehet, hogy az első szerényebb fogadtatása miatt nem jutott elég pénz az effektekre. Egyébként a film nem annyira rossz, sőt egész szórakoztató, főleg ha egy bizonyos Mr. D is a vásznon van. Logan Lerman annyira színtelen a főszerepben, hogy teljesen működőképessé teszi a főszereplővel való azonosulást, mert inkább magadat képzeled a helyébe, hogy kicsit jobban éljen a figura. A két sidekick, Annabeth, kit a szerény színészi képességekkel megáldott Alexandra Daddario játszik, illetve Grover teljesen színtelenek, és az is érthetetlen, miért adnak Daddario-ra olyan felsőt, amiben úgy tűnik, mintha nem is lenne melle, aztán egy Google keresés után kiderül, hogy e téren egyáltalán nem szenved hiányt...egy okosabb marketinges csapat még ki is emelte volta Daddario bájait a kampányban, hisz ez azért jó néhány nézővel megdobhatja a nézettséget.

De eltértem a tárgytól. Magát a filmet kéne értékelnem, de olyan szinten nélkülöz minden eredetiséget, annyira minden elemét láttuk már más filmben, hogy nincs miről írni (illetve egy jobb jelmeztervezővel most téma lehetne Daddario nőiessége, de ezt most hagyjuk) . A rendezés amatőr, a forgatókönyv tele van nevetséges párbeszédekkel, a jelenetek kiszámíthatóak, és ha valami miatt még is élveztem, az a görög mitológia iránti rajongásom miatt van. Továbbra sem értem, ki mit szeret ebben a szériában, mivel nem az én asztalom, bántani sem szeretném. A bukás miatt úgysem lesz folytatás, búcsúzzunk hát a Percy Jackson-sorozattól engedékenyen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.