Vince Gilligan sorozata e vasárnap véget ér, és a Breaking Bad végével bizony a TV történelem egyik legnagyszerűbb szériájától búcsúzunk el. Mielőtt lemegy az utolsó rész, utoljára tekintsünk végig Walter White tragikus történetén.

(Enyhén SPOILER-es!)

Nehéz elkezdeni egy ilyen kritikát, amikor a modern TV egyik legnagyobb szériáját akarom górcső alá venni. Átformálta televíziózás arculatát, új ikont teremtett, legendává vált, és most könyörtelenül eltűnik a képernyőkről, mert egyszer minden rossznak vége kell hogy legyen.

Walter White egy állat. Középkorú kémia tanárként kezdi, majd miután megtudja, hogy operálhatatlan tüdőrákja van, úgy dönt, megszerzi a pénzt, amire a családjának szüksége lehet majd, ha ő már nem lesz. Egy volt diákjával titokban metamfetamin főzésbe kezd, és a tudományos háttér ismeretében sikeresen előállítja a világ legtisztább szerét, melynek terjesztése ugyan döcögősen indul, ám hamarosan egy hatalmas drogbirodalom része lesz. A kartell és drogbárók közt lavírozva igyekszik életben maradni, miközben otthon sem rózsás a helyzet, mikor a drogelhárításnál dolgozó sógora a nyomába ered, nem tudván, pontosan kit is üldöz...

Igen, e rövid tartalom leírásból látszik, hogy a Breaking Bad milyen hihetetlenül ígéretes kezdést tud felmutatni, hisz egy ilyen történetben végtelen lehetőségek rejlenek. Gilligan és alkotótársai pedig ki is használták, és egy elképesztően kiszámíthatatlan, szikár és végtelenül kegyetlen sorozatot hoztak létre, középpontban Walter White-al, művésznevén Heisenberg-el, aki nemcsak egy döbbenetesen kidolgozott figura, de markáns és összetett is. Olyan tragikus transzformáción megy keresztül, ahogy egy visszafogott tanárból kíméletlen és eszközei közt nem válogató pszichopata lesz, ami még mindig sokkoló és letaglózó. Egy zseniális elme tévútja ez vagy magára találása? Ahogy lassan eltűnik Walter White és életre kel ez a fékezhetetlen szörnyeteg Heisenberg, mindenkit és mindent elsöpör az útjából. Annyira önző és kapzsi, hogy mindenkinek tönkretesz az életét, még azokét is, akiket meg akart védeni. Egy szimpatikus karakterből, aki elvileg a főhős, és akit kedvelünk, egy pusztulni való állat lesz, és a trükk az, hogy még csak észre sem vesszük.

Szó szerint. Mivel ő a főhősünk, minden tettét jónak ítéljük és szimpatizálunk vele, miközben ő már rég nem az, akiért mi szorítunk. A józan ész hangjaként mellette van a felesége Skyler, aki folyamatosan emlékezet Walt tetteinek helytelenségére, de mi elvakultan követjük a hőst, és csak akkor döbbenünk rá, hogy egy elmebetegnek szorítunk, mikor már késő, mikor már gyerekhullákat és főbe lőtt vegyészeket munkahelyi ártalomnak nevez. És ekkor visszatekintünk, átértékelve a korábbi cselekedeteket, tisztán látva az utat, amin végigmenve ezzé a pusztulni való torzemberré vált. Heisenberg-é. Alakítója, Bryan Cranston tévedhetetlen profizmussal és precíz számítással festi meg nekünk Walt portréját, valószínűleg élete alakítását nyújtja itt, és nem kevés színész oda adná mindkét karját, hogy a karrierje csúcsa ilyen legyen. Mellette Aaron Paul igyekszik nem engedni, hogy ez Walt one-man show-ja legyen, és az általa megformált Jesse Pinkman nem kis sikerrel teljesíti is ezt. Az ő drámája nem kevésbé szomorú, hisz - emlékezzünk - őt belezsarolták ebbe a helyzetbe. Nem egy barátja halt bele Walt tombolásába, és ennek köszönhetően Jesse-ből menthetetlen lelki roncs lesz. Heisenberg nem kímél senkit és semmit.

De a mellékszereplők terén is fantasztikus gárdát kínál a film: számomra Hank Schrader, a sógor karaktere volt igazán zseniális, hisz Walt felülkerekedhet bármilyen maffiózón, de Hank-et nem lőheti le csak úgy...ő is családtag. Az igazi veszélyt Heisenberg-re ő jelenti, és az ötödik évad második fele parádésan épít erre. Némi könnyedséget Saul Goodman figurája hoz, egy kiváló és szórakoztató figura, és egyben egyfajta Joker-kártya Walt-nak. A másik oldalon álló figurák közül viszont nem mindent sikerült eltalálni, főleg a kopasz ikerpár ment félre a harmadik évadból. Játékidejük kicsi, szótlanok és karakter nélküliek, de szerencsére nem ők lépnek elő az évad főgonoszává. Szintén csalódást okoz Tuco figurája, aki ugyan remek, de egyrészt nyilvánvaló, hogy ő neki félre kell állnia, hogy Heisenberg felemelkedhessen, másrészt nagyon rövid idő alatt kiesik a sorozatból. Kár.

Viszont van egy figura az ellenséges oldalról, aki annyira zseniális, annyira dermesztően intelligens és számító, hogy a negyedik évadra előlépett teljes értékű főellenséggé: Gustavo Fring. Eleinte ugyan úgy tűnik, ő Walt tökéletes üzleti partnere, nem egy dühöngő állat, hanem egy okos üzletember, elővigyázatos és tiszteletben tartja a családot. Ám hamarosan lehull a lepel, és Walt szembe találja magát tökéletes nemezisével. A karakter elképesztően jól meg van írva, máig az egyik legemlékezetesebb figura a sorozatból. Ám végül ő is csak egy akadály, és a végső leszámolás már nélküle történik meg. Még említést érdemel Mike, aki talán a sorozat legkeményebb alakja volt, ám Walt, kontrollálhatatlan dühének köszönhetően már nélküle kell, hogy kiálljon a porondra és levezényelje az epikus zárást.

Heisenberg szembe találja magát döntései következményeivel, lassan de biztosan halad végzete felé, amit már a legelején kijelölt magának. Az első évad bénázásai után a második-harmadik-negyedik évad beállt egyfajta stílusra, létre hozva valamiféle kicsit meseszerű világot, mondhatni megvalósult Walt álma. Ám az ötödik szezon teljes atmoszféraváltozást hozott, főleg a második fele, immáron nem olyanok ítélték meg Walt-ot és tetteit, akik maguk is ebben a bizniszben dolgoznak, hanem kívülállók, barátok és a családtagok. Ők pedig elborzadtak Walt-tól, és ezzel kezdetét vette az a záró hajsza, amely most vasárnap a végéhez ér, és ezzel lezárja a szériát. A Breaking Bad az elévülhetetlen tragédia felé robog, mint egy megállíthatatlan vonat, és amely valószínűleg depresszióba taszítja majd a rajongókat pár napra. És ez így van jól. Ennyire jól megírt figurákat ritkán látni a képernyőn, annyira kötődünk hozzájuk, hogy letargikus lesz, mikor már nem jelennek meg hétről hétre.

Nehéz kivonni magad a széria hatása alól. És különösen jól esik most újranézni az elejétől a végégig, követni, hogy mennyire más lett végére ez a sorozat. Nem tudom mikor volt utoljára, hogy lélegzet visszafojtva figyeltem az eseményeket egy TV sorozatnál, dráma kategóriában egyedül a Game of Thrones ér fel ehhez. Az ötödik évad epizódjai olyan elképesztően ütősek, hogy az Ozymandias epizód közben levegőt sem vettem, a Granite State zárása pedig a sorozat egyik legjobb fináléja (a legeslegjobb finálé megtisztelő címét ennél a szériánál még mindig a 4. évad 11. része tartja) . E héten pedig meglátjuk, milyen elkárhozást találtak ki Walter-nek, és én nagyon remélem, hogy a mindenki által jósolt Scarface-ending kártyát játsszák ki.

Minden rossz döntés meg hozza keserű gyümölcsét, mondja a Breaking Bad, és nem hazudtolja meg önmagát. Akár évadokkal korábban történt bűnök is felszínre kerülhetnek, bármikor vissza üthet a múlt. Egy olyan ember fogja ezt megtapasztalni ma este, aki először a családjáért szállt ringbe, majd egy idő után már csak saját fékevesztett kapzsisága vitte tovább, elérve, hogy megutáljuk, és bár még mindig a család áll az első helyen a fontossági listán, már késő. Olyan késő, hogy Walter White - bár jó ember volt - és a körülötte élők mind együtt fognak alá bukni, együtt kárhoznak el, hogy egyúttal beírják magukat a történelembe, mint a TV legnagyobb alakjai.

Jöjjön az a záró rész!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.