Tony Stark még egyszer utoljára be öltözik a vasruhába.

Meg is van az év eddigi legkellemesebb moziélménye. A 2013-as filmkínálat eddig nem igazén villantotta meg az oroszlánkörmeit, de április végén vége megérkezett az, amire vártunk. Robert Downey Jr. és a Marvel csapata ezúttal is összehozták a tőlük megszokott minőségi képregényfilmet, amire mindig lehet számítani. Habár új direktor alatt süppedt a rendezői szék, és Downey Jr. szerződése is lejár a filmmel, ami azt jelenti, hogy nem tudni, elvállalja-e a továbbiakban Tony Stark szerepét a The Avengers folytatásaiban, a jókedv útját semmi sem állhatja. 

Meglepődtem, mikor elindult a film, és örültem, mert végre valahára nem azzal ment el a film első húsz perce, hogy a trailer által már felvázolt történetet mutogatták egy hosszabb verzióban. Furcsa érzés volt újra átérezni, milyen egy történetet magam felfedezni, de baromira üdítő volt. Ahogy szépen kibontakozott a sztori, két dolog villant át az agyamon: 1, ez eddig remekül működik, 2, kicsit azért elrugaszkodtak a realitás talajáról. Míg az első két rész, habár tele volt lehetetlen elemekkel, valahogy nem lógtak ki, ám itt furcsálva néztem a forgatókönyvírók próbálkozását, hogy valami meglepőt mutassanak. Az erőlködést siker koronázta, ámultan és bámultam, tetszett a csavar, és nagyon tetszett a sztori kifutása. De. Valahogy nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy ez nem egy Iron Man sztori.Egy Iron Man filmhez nem ilyen sztorit szoktak írni. Egy idő után megszoktam, de ismerkedni kellett ezzel a történettel.  

Nagyon okos húzás volt a The Avengers eseményeit ehhez a filmhez kapcsolni, és tetszett, hogy ami ott történt, nem maradt következmény nélkül. A post-traumás stressz szál például nagyon erős volt, csak kár, hogy a végén elfelejtették lekerekíteni. Hipp-hopp eltűnt. Kiváló ötlet volt még visszavenni Tony arcából. Igen, a fickó rájött, hogy mik vannak oda kinn, és hirtelen kicsinek érezte magát, pontosan. Remekül vitték tovább a karaktert, és mutattak újat, Downey Jr. pedig látható élvezettel merül el Stark bőrében. Viszont Potts játékidejének növelését nem fogadtam szívesen, karaktere továbbra is idegesítő és ellenszenves. Pláne, ha jó nőnek akarják beállítani, mert Gwyneth Paltrow nem az. Ám kétségtelen, hogy a szerepe most fontos volt, nem csak a szélen tipegett, így végül is kihagyhatatlan volt. 

A film talán legnagyobb erőssége, az ütőkártyája, amivel kijátssza a teljes Phase One-t (kivéve a The Avengers-t), a műfajok hihetetlen üde keverése. A múlt heti Oblivion annyia sci-fi akart lenni, hogy végül pontosan az lett: a sci-fi műfaj összes kliséjét felhasználva egy szép nagy sci-fi mash-up lett. Az Iron Man 3 nem fullad bele önmagába, mert mikor úgy érezzük, kissé pár poshad az állóvíz, mindig be dob valami újat. Egy terror elhárításos akciófilmként indul, majd átvált katasztrófafilmbe, aztán egy oknyomozós krimi lesz belőle, végül pedig egy látványos sci-fi. Ezek közül szerintem mindegyik tökéletesen működik, sőt, a közepén még némi spielberg-es szájízt is érezhetünk. Több zsánerrel zsonglőrködni kemény dió, de pont Shane Black az, akitől nem meglepetés, hogy megy neki. Egy ponton viszont túlzásba esett. Érződik, hogy ez az egész alapvetően nem az ő világa, és ezért túl sok önparodisztikus elem került bele. És ez nem lenne baj, ha a film nem akarná komolyan venni a drámát. A kettő együtt nem megy, dönteni kell, és én szívesen választom a drámát, de megy, mert a film folyton ki akarja elégíteni a nézőt, és folyton bedob egy beszólást, poént, még akkor is, amikor már minden elveszett. Komolyan, halhat meg akárki, pusztulhat el akármi, jöhet cunami, vulkán, meteor, Tony Stark-nak akkor is muszáj lesz valami vicceset mondania. Pedig mennyivel jobban tenné, ha néha befogná a pofáját.

Pedig amikor megfelelő időben humorizál, akkor aranyat ér minden szava, de nem kellett volna elvetni a sulykot. A kevesebb néha több tud lenni. Például ne húzzunk ötszörösére egy poént, lásd a hatalmas játékmaci esetét, ahol kb. hétszer el mondják újra és újra, mert ezzel nem lehet betelni. Talán Shane kézlenyomata ez, nem tudom, de sok volt. Inkább máshol kellett volna a csávónak belevinni a saját stílusát: látszólag erős, markáns stílussal rendelkező rendezők kezébe adták a Phase Two filmjeit (Shane Black, Alan Taylor, Gunn, Edgar Wright), de hiába, ha nem engedik meg nekik, hogy a filmet a saját képükre formálják. Így ezt a mozit akárki rendezhette volna, mert hiányzik belőle Black eredetisége.

Csodálatosan jó új ötletek kerültek be a script-be. Minden idők legcoolabb páncél felvevős jelenete biztosan itt van, köszönhetően az elegánsan vajszínű M42-es páncél darabosságának, ami remek ötlet volt. Élvezet volt figyelni a távirányítású páncélt, és, hogy mennyi mindenre használták, teljesen kiaknázva az ebben rejlő lehetőségeket. És habár nem számoltam, valószínűleg ebben a filmben van minden idők legtöbb páncél felvétele. Ez felveszi, leveszi, az felveszi, közben ez a másikat, az ezt, aztán ez le azt, az meg le ezt, és be bújik ez ebbe...rémálom. Persze ehhez jó effektek kellenek, hogy ez kivitelezhető legyen. A CGI pedig ismét hozza azt a színvonalat, amit eddig is: túl sokat akarnak vele. Egyszerűen gagyi Stark házának rombolása, mert tiszta homály a kép, és az egész mintha egy rajz lenne. Nem veszik észre, hogy nem áll a technica olyan szinten, hogy ezt ennyi pénzből jól kivitelezzék. Ordít a különbség a CG Iron Man páncél és az igazi között, és nem tudom miért nem fogják vissza magukat, hogy kevesebb effekt, de ahol kell, ott minőségibb. Hiába parádésak az akciók (a repülős zúzás nagyon király), ha a CGI nem tökéletes. Lerí a műviség, és ez nem tesz neki jót. De végül is, nem baj az, ha egy blockbuster esetében többet szidom az effekteket, mint a sztorit, nem? A Phase Two elkezdődött, és egyelőre, minden tökéletesen halad.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.