A tél közeleg.

A Disney önálló animációs próbálkozásai soha nem arattak akkora sikert, mint a Pixar-al közösen készített remekműveik. A Bolt és a Meet the Robinsons csúnya csalódásként maradt meg a stúdió emlékezetében. 2009-ben viszont ott volt a csodálatos The Princess and the Frog, 2010-ben a Tangled, tavaly a Wreck-it Ralph, idén pedig az utóbbi kettő alkotói tértek vissza, hogy leszállítsák az éve egyik legszímelegtőbb animációs filmjét, ami történetesen a dermesztő mínuszok közt játszódik.

Mi kell egy cuki animációs filmhez? Hercegnő, herceg, valami állat, meg egy vicces side-kick (ez utóbbi gyakran ugyanaz, ebben az esetben kapunk még egy állatot. a szerk), boszorkány, és mágia. Mármint egy Disney-féle hercegnős animációhoz. A Frozen igazából pontosan ezen a vonalon mozog, és minden elem meg van benne a felsoroltak közül. Az alaptörténet viszont meglepően kreatív és komplex, jó látni egy friss ötletet. Utána viszont egy kicsit laposabb lesz a film, mondhatni unalmas. Onnantól, hogy kiírják: ,,Három évvel később" odáig, hogy végre feltűnik Kristoff, a szimpatikus vadon élő...favágó, vagy mi, sajnos kicsit elhal a lendület. Viszont amikor végre betoppan a képbe az előbb említett úriember, valahogy ismét élvezetessé válik az egész. Jönnek a jópofa pillanatok, ötletek, fasza párbeszédek, humor, és minden ami kell. Sőt, néha egyenesen térdcsapkodós, főleg ha képesek vagyunk kicsit visszaváltozni gyerekké. És valahol itt fogalmazható meg a Frozen legnagyobb gyengesége: nem visszaváltoztat gyerekké, mint a Pixar filmjei, hanem neked kell erőszakkal túl esned a procedúrán. 

Ezt leszámítva azonban kifogástalan kalandban lehet részünk. Az animáció szemet gyönyörködtető, nagyon realisztikus a hőtömeg mozgása és textúrája, a szereplők kinézetére sem lehet panasz, a befejezés izgalmas, habár kiszámítható, a történet, ha egyszer beindult, soha nem lankad, és egy szuszra végig pörög a film, és mire a csúcsra ér a film, már teljesen be vagyunk vonva a történetbe. Nem forradalmi film, de szerethető és élvezhető. Valamint nagyon emberi. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.