A Red első része 2010 karácsonyán nagyon szórakoztató kis film volt. Épp ezért meglehetősen reménykedve ültem be a folytatásra, hátha lesz olyan jó, mint az első volt anno...

Nem kéne csodálkoznom. Már ez első intő jeleknél fel kellett volna készülnöm a csalódásra, de optimista voltam. Az, hogy az első részt dirigáló Robert Schwentke elment bérmunkát dirigálni, és megcsinálta az R.I.P.D. című rettentet, kissé lelombozott ugyan, de bizalmat szavaztam Dean Parisot-nak is. Ennek vége, és követelem, hogy Parisot-ot tiltsák el a filmezéstől, mert irritálóan tehetségtelen, viszont frusztrálóan magabiztos, és öt perc alatt szétzúzza az első film kellemes emlékeit.

Parisot azt sem tudja mit csinál, fogalma sincs a szereplőiről, és úgy összességében a Red lényegéről. Látta persze az első részt, és látta, milyen vicces, ha a nagy öregek, akik látszólag haverok, annyira profik, hogy akár egymást is kinyírnák, ha kell. Nosza, legyen sok ilyen jelenet a filmben! Utalgassunk sokat a múltjukra, de csak homályosan, mert...mert...mert az elsőben is ezt csinálták! Na, meg Mary-Louise Parker folyton smároljon idegen férfiakkal, az is vicces! Már meg is van a három fő poénforrás, remek munka! Hadd mondjak valamit, Mr. Parisot: EZ NEM VICCES! Össze-vissza kavalkád, szereplők robbanásokat élnek túl szinte természetfeletti módon, majd később fel tűnnek, nagy dirr-durr-al, hogy hé, még is élek! Hogy mit mond?! Hogy az első filmben is ezt csinálták?! Csakhogy ott megmutatták, amit maga nem: hogy hogyan maradtak életben! Kapunk magyarázatot, itt nem. Ha már esztelenül másolja az eredetit, másoljon jól! Ha nincs magában kreativitás, legalább az elsőből átvett elemekkel bánjon jól!

Az akciók többsége rettenetesen gyenge, a verekedések nevetségesek, a CGI okádék...mitől is lesz ez egy akciófilm? Bruce Willis szereplése nem hozza automatikusan ezt a státuszt. Az a Bruce, aki amúgy végig alussza a filmet, szinte látom a szemeiben a dollár jelet, mint a rajzfilmekben, annyira csak a gázsiért csinálja, de lélektelenül megy előre, mint egy robot. Azok a gegek, amik még működnének, azokat is sikerül elszúrni, mondok példát: Bruce és John fekszenek egy kocsi mögött, miközben lövik őket egy gépágyúval, repkednek az üvegdarabok, majd' megsüketülünk a zajtól, tudjuk, hogy mindjárt meghalnak, ha nem találnak ki valamit és ekkor lezajlik köztük a következő párbeszéd:

B: Mondd, hogy van nálad egy dinamitrúd!

J: Van, de azt vészhelyzet esetére tartogatom! 

Már épp mosolyognék, hogy jaj de vicces ez a John, hisz szerinte ez még nem is vészhelyzet, annyira hüüülye, hahaha, amikor...

B: Miért szerinted ez mi, ha nem vészhelyzet?!

Igen, köszönjük Bruce, mi is pontosan erre gondoltunk, de a poén akkor vicces, ha NEM MAGYARÁZZÁK TÚL! Itt is tökéletesen látszik, hogy Parisot-nak mennyire nincs érzéke a humorhoz, hisz még a jó poénok élét is elveszi. Gratulálok!

Idióta fordulatok jönnek-mennek, a semmiből, ide-oda rángatva a karaktereket egy fél világon át, miközben több szálon is futnak az események, de annyira zavaros az egész, hogy egy pillanatra nem lehet élvezni. Jól értettem, hogy a CIA épületébe betört a kormány egyik embere, és leölte a CIA embereit?! Ezeknek nem együtt kéne működni egy nemzetbiztonsági ügyben?! Zavaros háttérsztorik közepette igyekszik az ember eldönteni, ki ki is és kivel van, mert egy percre sem lesz tiszta a sztori. Behoznak egy szuperhatékony bérgyilkost, akinél még egy javítóintézetbe küldött bolti rabló is ügyesebb, aztán Mrs. Dougles is bejön a képbe, persze a nagy semmiért, karaktere annyira érdektelen, hogy jeleneti szolgáltatják az egyetlen alkalmat Bruce-nak, hogy oka legyen unni magát, végül Sir Hopkins is tiszteletét teszi, Hannibal Lecter rossz paródiáját eljátszva. Nagyszerű.

Az egész film egy zavaros, unalmas maszlag, kiváló színészekkel, akik közül egyedül Malkovich alakít értékelhetően. Minden perce rossz, félre ment, rosszul megírt, humortalan, ócska, szemétbe való. Dean Parisot megmutatta, hogyan NE rendezzünk folytatást, hogyan gyalázzunk meg egy jó filmet, hogy csináljunk egy kellemes filmhez kötődő szócskából (red) szitokszót. Köszönjük Mr. Parisot, nem voltam rá kíváncsi, hogyan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.