Robert Downey Jr. első magánszáma a vaspáncélban.

Ki bízott akkoriban a sikerben? Komolyan. Egy rendező, aki a Zathura című gyerekfilmet jegyzi, a főszereplő, aki már többször lenullázta drogbotrányaival magát, és egy főszereplő, aki ismeretségben fel sem érhet Batman-hez vagy Superman-hez. És mégis összejött a siker, kritikai, anyagi. Mi volt a titka? Mi miatt lett 2008 egyik legjobb filmje?

Tony Stark excentrikus karaktere alapból jó pont. Amikor bajnokot avattunk a Pirates of the Caribbean sikerekor, az sem a fantasztikusan szofisztikált történet miatt volt, hanem a zseniálisan különc Jack Sparrow kapitány miatt. Így az Iron Man kulcsa is TOny karakterében lapul: a készítők szakítottak a jólismert "camp"-es megközelítéssel, és egy vérbeli playboy-t hoztak el nekünk, egy életművészt. Nagyszerűen megírt figurája pillanatok alatt a kisujja köré csavarta a zúzós egysorosok rajongóit, és igazából ennyi elég is volt. Nem hiszed? Pedig de. Az átlagközönségnek ennyi elég is, tudod, azoknak, akik a Transformers-szériából sikert csinálnak, de megbuktatják a The Tree of Life-ot. Mégsem szokás az Iron Man rajongóit igénytelennek tartani, és ez nagyon helyes.

Ha van igényes blockbuster, akkor az Iron Man az. Miket is beszélek, persze, hogy van igényes blockbuster, erre rájöhetett mindenki, legkésőbb a Batman Begins premierjekor. Így öröm volt konstatálni, hogy Stark első mozis feltűnése is beáll a sorba, még ha a light-osabb csoportba is. A történet meglepően lassan akar beindulni, végül azonban csak egyenesbe áll, és neki fut, hogy kacskaringós elképzelésit látványfilmhez méltó akciók közt véghez vigye. A probléma az, hogy nem érdekel a csavar. Nem TUD érdekelni, ha a mellékkarakterek nincsenek kidolgozva. Jeff Bridges ugyan minden tőle telhetőt megtesz, de nem érhet fel a második rész Hammer-éhez. Karaktere lapos, mint egy palacsinta, és hiányzik belőle az igazi karizma. Pepper Potts viszont rettenetesen idegesítő, nem is értem, miért Gwyneth Paltrow kapta a szerepet. Ezek után nem csoda, ha Robert Downey Jr. egy perc alatt félre teszi a cast lényeges részét, és egyedül végig masíroz a történet vezérfonalán. Laza, humoros, stílusos, és zsebre vág mindenkit, aki csak nézi őt. De ne higgyünk Downey Jr. remek improvizációs készségeinek, hiába a forgatáson helyben kitalált egysoros, a páncélban érző szív dobog: karaktere pompázatos fellépése mögött meghúzódik az emberi lény, aki talán nem túl szentimentális, de tettei magukért beszélnek, ő bizony jó cselekedetre éhes, hisz egész életében semmi ilyet nem csinált.

Amikor a történet végre elér az akciópontokhoz, akkor hihetetlenül lazán tesz eleget a látványfronti kötelezettségeinek: ultra stílusos zúzásokkal teszi fel a koronát a film korrektül megkomponált egészére. Stark páncélja is szépen csillog a reggeli napfényben, CGI mágusok egész hadserege dolgozott rajta, nem hiába. Áramvonalas, formás kialakítása, és keskeny alakja sokkal vonzóbb páncélt alkotnak, mint a képregény tömzsi vasbordája. Ha végre megvan a végleges dizájn, akkor van igazán elemében a film, és végre hozza azt a sármos retro hangultatot, ami a második részt olyan kiválóvá tette. De ne szaladjunk előre.

Favreau nyári popcorn filmje minden rajongói elvárást teljesített, és nem is csoda. Senki sem várt ilyen szokatlan megközelítést, ilyen újszerű képregényes formát, mint amit ez a film produkált. Hanyagolta Raimi Spider-Man trilógiájának esetlenségét, Singer X-men-jének összetett üzenetét, és Nolan Batman-jének komor realitását. Erre a receptre később felépült egy egész univerzum, mára pedig a világ harmadik legsikeresebb filmje született meg e mozinak köszönhetően. Nem rossz teljesítmény egy úttörőtől.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.