Sajnos a jó rendező ismérve nem az, hogy egy jó rendező mellett tanulta a szakmát. Wally Pfister, bár remek operatőr, rendezői debütjánál valami - minden - félrecsúszott, és az ambíciókkal duzzadó sci-fi már első perceiben megmutatja igazi arcát: lapos, unalmas, sótlan. Lehet, hogy Pfister jó direktor, de hogy ezt nem ez a film fogja bizonyítani, az is biztos.

Szerintem három fajta jó sci-fi film van: 1. amelyik az emberről szól, rólunk mesél és beszél, és az emberről akar gondolatokat átadni (pl. Blade Runner), 2. amelyik a tér kitágításáról szól, az új távlatok megnyitásáról, a felfedezéséről (Star Trek), 3. amelyik társadalmi problémákat boncolgat, napjaink jelenségeire reagál (Wall-e). A Transcendence mindegyik akar lenni egyszerre, és így még kínosabb és feltűnőbb, hogy igazán egyik témáról sincsenek eredeti gondolatai. Az, hogy még mindig a The Terminator szintjén vagyunk, még mindig azokat a halál unalmas dolgokat ismételgetjük (a gép rossz!), az vicces, sőt, Spike Jonze Her-je jobb sci-fi volt, mint ez a mozi. És az egy szerelmesfilm volt!

Sajnos Pfister nincs a helyzet magaslatán. Rendezése nélkülöz mindent, amitől rendezés jó lehet, a leglélektelenebb módon darálja le a jeleneteket, mintha egy listán kellene pipálnia, mi kell még: több ál-tudományos blablát! Több természetképet, a kontraszt kedvéért! Több számot és ábrát, attól okosnak tűnik! De talán nem ő a hibás. A gyenge forgatókönyv rányomja a bélyegét az egész mozira, hamiskás párbeszédek röpködnek, a főkonfliktus a végére annyira hiteltelen lesz, hogy a fenyegetettség utolsó szikráját is kioltja, és bizonyos jelenetek annyira átgondolatlanok, mintha egy óvodás csoport dobta volna össze. Tényleg átveszi az irányítást egy szuperintelligencia a Föld összes számítógépe fölött, és egy, azaz EGY darab detektíven kívül senkinek nem tűnik fel KÉT ÉVIG? Tényleg tíz dróttal feltöltenek egy egész emberi tudatot a netre, csak úgy, miközben korábban válogatott tudósok garmadája bukott itt el korábban? Fél mondatos magyarázatokkal meglehetett volna oldani, bármit ki lehetett volna találni!

Ehhez mérten a színészek sem dolgozzák magukat halálra: Johnny Depp szó szerint félálomban nyomja le a brutális színészi kvalitásokat megkövetelő, csehovi mélységű szerepét. Egyedül Paul Bettany képes bármit kezdeni a karakterével, de ő is elveszik a közhelyek között. A többiek kétségbeesetten igyekeznek kitűnni, persze esélyük nincs, mert minden lehetőséget megtagadnak tőlük. Az összes karakter papírmasé, maximum. Nem túlzok, egyetlen karakter egyetlen személyiségjegyét sem tudnám megjegyezni. Csak menetelnek előre, ott vannak, ahol a sztori követeli, és ha arra van szükség, inkább elrabolják egymást, hogy később feltűnhessenek egy fontos jelenetben.

Egy-két pillanatra még talán ijesztő is lesz a film, valahol a közepén, de elképesztő precizitással sikerül ezt is kiirtani nagyon hamar. Egyszerűen nevetséges módon tágítják a sztorit, a végére pedig teljesen el száll az agyuk, a természetfeletti nem túl ide passzoló területének behozásával teljesen tönkre vágják a koncepciót. Vagy legalábbis arra hasonlít, amit kapunk, mert ugyan sem varázslók, sem beszélő állatok nem tűnnek fel, de a realitás talajától elrugaszkodnak. Nem vagyok hozzá értő, de amit a Transcendence felmutat tudományos téren, az a volt óvodáscsoportom kreativitásával vetekszik. De mondok jobbat: addigra már ez senkit sem érdekel. Addigra már a film elveszti az utolsó nézőjét is, és mindenki unott arccal várja a stáblista legördülését. Mert hiába dobál be a mozi egyre nagyobb blődségeket, nevetséges effekteket és motiválatlan döntéseket, a Transcendence már a legelső pillanatokban tévúton jár. Nem sikerül elérnie, hogy megszeressük a karaktereket, hogy törődjünk velük, és ha ez nem sikerül, akkor már jöhet szélvész, árvíz, szuperszámítógépes fenyegetés, tök mindegy. Amíg nincs ember a sztori centrumában, aki a nézővel egy hullámhosszon lenne, addig semmi sem lesz igazán érdekes. Olyan ez a film, mint a főszereplőjének mesterséges intelligenciája: csupán egy halovány másolat. Kinézetében hasonlít egy filmhez, de semmi nincs benne, amitől filmélményként maradna meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.