Ha már retro filmet csinálsz, csináld jól - Joe Johnston-nak nem kellett ezt kétszer mondani. A Kapitány 2011-es mozis feltűnése nem csinált titkot abból, hogy milyen film lesz, és ehhez mérten nem is volt meglepetés, hogy sok helyen bugyuta volt, vagy régimódi. Sokkal inkább meglepő volt, hogy ez milyen jól működött.

Mit tehetsz, ha a filmed főhőse egyértelműen nem állja meg a helyét a mai világban? Ha kilóg a környezetből? A csúszás irányába húzz, mondja Kevin Feige, és ezt is teszi: a The First Avenger nagyon is rájátszik arra, hogy a Kapitány figurája túlontúl patetikus, patriotista, és tiszta lelkű. De a film bája pont ebben rejlik. Egyfajta Indiana Jones-os, régi idők kalandfilmje-hangulatot áraszt, tele nagyon gonosz gonoszokkal, és nagyon jó jókkal - középút nincs. Persze, ez a romantikus felállás önmagában még nem jelent sikert, jól kell kijátszani a lapokat, jókor, jó helyen. Ennek megfelelően a Kapitány eredetsztorija patikamérlegen számítja ki, hogy mikor kell bedobni egy kis drámát, egy kis hősies pózolást, egy kis humort, és szerencsére nagyon jó érzékkel, ízlésesen teszi ezt. 

A film hihetetlenül hangulatosan idézi meg a kort, amiben játszódik, nemcsak díszletekben és kosztümökben, hanem viselkedési normákban is, vagy például jelenettípusokban. A világháború fenyegetése is jól van kezelve, remekül megadja az alaphangulatot egy moziban levetített híradó vagy egy lövéshangoktól visszahangzó kis falu. Eddig minden szép is, jó is, de az emberek, akikkel ez a klasszul felhúzott játéktér be van népesítve, nos, ők kicsit gyengék. Főleg Steve Rogers karaktere igényelt volna több időt, mert az ő útja a lehető legkönnyebb, amit ember csak végig járhat. Annyit tesz, hogy áll és hangosan panaszkodik, amiért nem háborúzhat ő is a pajtásaival, és hirtelen emberek garmadája érkezik a segítségére, hogy telepumpálják és kiképezzék, pedig ő csak szó szerint egy a millióból. Ha bele gondolunk, ő azután lett különleges, hogy azzá tették. Persze, sulykolják, hogy milyen nemes lélek, de töredékpillanatokat kapunk csak ebből. Szinte megismerni sincs időnk, mielőtt Herkulessé növesztik, és egyedül Chris Evans játékának köszönhető, hogy a karakterfejlődési ív így is meg van.

Néha meg egészen ZS-kategóriás színvonalba megy át a film: Vörös koponya a legbetegebb nácizombivámpír trash filmek gyermeke, olyannyira képregényes és stilizált (motivációi: gonosz vagyok! céljai: gonosznak lenni! belső konfliktusai: nem vagyok elég gonosz! karakterfejlődése: most már sokkal gonoszabb vagyok!), hogy még Hugo Weaving játéka is csak alig-alig tudja a nevetségesség határán innen tartani. Szerencsére a rendező kellő iróniával kezeli a figurát (elég megnézni a snittet, amikor először begördül a kocsija) és meg sem próbálja a filmet a realizmus talaján tartani, mert nem lehet. Helyette viszont inkább eldob kapát-kaszát, és egy FUN kalandfilmet tesz le az asztalra.

Az akciók viszont sajnos eléggé ki lettek herélve, főképp montázsok használatával igyekszik bemutatni, milyen ütős csapattá formálódnak Kapitány és társai, de ez annyira szkeccs-szerű, hogy pont az ellenkezőjét éri el. Persze, a robbanások jól néznek ki a háborús díszletek közt, de pont az erő veszik így ki belőlük. Sokkal érdekesebbek a közéjük ékelt, korfestő jelenetek, vagy például a végkifejlet, ami ennyi év távlatából is felspannolt a The Avengers-re, aztán persze beugrott, hogy az a film már kijött.

Nagyon jól néz ki, nagyon feszes, és nagyon hangulatos, de a The First Avenger jó néhány helyen hibáz, ahol nem kéne, és egy egyenletes tempót kínáló, jobban kidolgozott forgatókönyv híján mélyebb nyomot nem is hagy. Ennek ellenére is jó szórakozás egy estére, és még jobban esik utána megnézni Joss Whedon csapatfilmjét, vagy, ha már a héten nyitott, a folytatást.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.