Minden perce számít.

Furcsa kísérlettel próbálkoztam ennél a filmnél: szembe menve minden trenddel, igyekeztem minden információtól elzárni magam. Se trailert nem néztem, se rövid szinopszist nem olvastam róla, sőt, még a film központi témáját sem tudtam. Csak a cím és a két főszereplő neve volt ismert számomra. Kíváncsi voltam, mennyire lesz így más a film, milyen lesz, ha nem vagyok tisztában a produkció felvezető részével, amit kötelezően mindig ellőnek a mozgóképes anyagokban, marketingben. Egészen a Rush megtekintéséig működött is a dolog, csakhogy akkor leadták a film előzetesét, és ott nem ugorhattam be a székem alá, úgyhogy sajnos bebuktam a dolgot. Azért így sem maradtam meglepetések nélkül.

A másik dolog, ami meg eszembe jutott a megtekintés után, mikor a kritikán dolgoztam, hogy Hugh Jackman adottságait nagy kár elpocsékolni a X-men szerepkörre. Már a Les Misérables-ben is bebizonyította, mennyire tökös és tehetséges színész, és ezúttal igazi álomszerepet kap. Tipikusan az figura, akinek segítségével megmutathatod, mekkora színész is vagy. Ez nem Rozsomák, itt nincsenek karmaid, vagy bőrdzsekid, amik úgyis eladják a karaktert, sem robbanások körülötted. Itt csak te vagy, és ha megjátszod az érzelmeket, azonnal látszik. Ez a színészek igazi próbája. És Jackman bizonyít, lenyűgözően játszik, esendő és nyers, minden morális dilemmát, félelmet el ad nekünk pillanatok alatt. Nem kevésbé remek Jake Gyllenhaal profi és elszánt detektívje, bár nem annyira látványos, mint Jackman. Elsőre kicsit távolságtartó ugyan, de kiváló karakter.

Szokás ezt a filmet a Se7en-hez hasonlítani, pedig sokkal közelebb áll a Zodiac-hez. Egy idegőrlő nyomozás, amely jó ideig semerre sem halad, mindenki tehetetlen, közben pedig több figura szálát követjük. A Se7en jóvak gyorsabb, határozottabb film, ahol a tettes folyamatosan cselekszik, újabb és áldozatokat követelve. A Prisoners teljesen más felépítést követ. Csodálatosan indul, végre marad idő a karakterekre és a megismerésükre, és miután nagyjából fogalmunk van róla, kiket is követünk majd az elkövetkezendő két és félórában, utána indul be a sztori. Olyan nehéz lenne ezt más forgatókönyvíróknak is követni? Igazi emberek küzdelmét látjuk, jól felépített jellemekét, akiknek durva döntésekkel kell szembe nézniük. Akárcsak a Rush esetében, végre sikerült fasza figurákat elhelyezni a történet centrumában. Ez az egyik kulcsa a jó filmnek, és ezt semmivel sem lehet helyettesíteni. Semmivel.

A remek kezdés után hamar következik az őrjítő középső felvonás: gyorsan beszippant a tehetetlenség és kétségbe esés örvénye, mindenki tehetetlen, és ez olyan döntések meghozására készteti a szereplőket, amikre ők maguk sincsenek készen. Borzongató élmény figyelni, ahogy telnek a napok, és szülők elvesztik a remény utolsó szikráját is. Jackman itt kezd igazán elemében lenni, a film két fele (nem időrendi, hanem karakter elhelyezkedési) közül a ráeső családi szálat kőkeményen elviszi a hátán. Fantasztikusan belemerülünk a karakter mélységeibe, és kicsit mi is elgondolkodhatunk, mit is tennénk ilyen helyzetben  Mert mindig van egy határ, és mindig vannak, akik átlépik azt. És igen, kicsit hosszú, de minden egyes perce csodás, és ez az a téma, amit nem szabad elkapkodni. A vége felé pedig durván felpörögnek az események, és szerencsére nem néz hülyének a film, nem rágja a szádba a megoldást, neked kell a puzzle darabjait a helyére illeszteni. Minden tökéletesen megvan tervezve, nincs egyetlen darab információ sem, amit nem kapunk meg, nincsenek logikai buktatók, csak figyelni kell. Persze, ez a film sem mentes az erőltetett momentumoktól, néha elég hatásvadász vagy klisés módon jönnek rá dolgokra, különösen kiszámítható volt a minikocsi gurigatása az asztalon, aki látta, érti, mire gondolok. 

A nyomasztó atmoszféra hihetetlen erővel húz le, súlyos film ez, amit nem ajánlott csak úgy esti szórakozásnak betenni. Viszont aki egy tartalmas, mondanivalóval felruházott, súlyos, realista és érett thiller-krimit akar látni, annak bátran ajánlott. Persze, csak ha nem zavar, ha egy film gondolkodásra késztet. Egyrészt, mert elsőre nem biztos, hogy teljesen összeáll a sztori. Másrészt meg...de ezt inkább fedezd fel magad.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.