Az év legsemmilyenebb filmje is befutott, így januárban.

Mondhatni, nincs rosszabb a semmilyen filmeknél. Se nem rossz, se nem jó, nem lehet rajta fogást találni, valamit, amiről bekezdéseket lehet írni. Stílustalan, sótlan, nem unalmas, de nem is érdekes. Vízízű.

Rendkívül magas potenciál van az ilyen hi-tech akciófilmekben,vamit anno Bourne ki is aknázott három fasza moziban. De aztán jött a Paramount a maga Bourne-jával (vagy Bond-jával, ahogy tetszik) , és rebootolta a sok éves franchise-t egy olyan rendezővel a direktori székben, akiről még mindig mindenkinek a Shakespeare-adaptációi jutnak eszükbe. Majd a decemberi premierből Scorsese farkasainak hála január lett, és lassan, de biztosan a sok tili-toli utána le hullott a lepel, és feltárult egy iparos kezek által össze eszkábált kémfilm, amiben sorra veszik Jack múltjának fontosabb állomásait, kötelezően végig vonulva rajtuk, minden hatás nélkül. Tablószerűen látjuk őket, mert ott kell lenniük. De már megyünk is tovább, jönnek az oroszok, mert belőlük sosem elég, van egy kis romantikázás, kis humor, minden, ami a direktori zsebkönyvben le van írva.

De Branagh nem akció rendező. Ez nem az ő terepe. Hiába veszik körül olyan színészek, aki képesek önmagukban is szórakoztatóak lenni, ő nem tud olyat összehozni, ami kicsit is különleges. Nincs itt olyan, amit ne láttunk volna már százszor, és ami a leginkább probléma, százszor jobban előadva. Egyszeri nézésre még elmegy, de amennyi film készül manapság, egy ilyen nulla ambíciókkal felvértezett száraz darab jelentéktelen marad. Egyetlen elem sincs, ami az alkotók kreativitására utalna, persze, lehet, hogy csak a producerek kötötték meg túlságosan a kezüket, de szerintem szimplán csak arról van szó, hogy senki sem tudott bármi okosat kihozni ebből. A sztori klisék halmaza, motivációk, igazi érzelmek természetesen sehol, de sok-sok geopolitikai okosság van, belecsempészve a párbeszédekbe. A főgonosz Chaverin ugyan meglepően erőteljes, mondhatni, jobban kidolgozott, mint maga Jack, de még ő is kihasználatlan marad: nincs egyetlen jelenet sem, ahol megvillanthatná az oroszlán karmait, amiből ki derülne, mennyire rémületesen durva sztiuációt állít elő ő. Beszélnek ugyan a feszültségről, de érezni nem érezzük.

Az akciók sem nyújtanak vigaszt: nem mintha nem lennének korrektek, és van is belőlük, de csupán lufik egy műanyag univerzumban, cirkuszi látványosságok, suspense-t kicsikarni képtelenek. Üldözés, ökölharc, lövöldözés, van itt minden, de legjobb esetben is csak kihozzák a jelenetben rejlő kliséket, és már megy is tovább a film.

Nem mondom, hogy nem vagyok csalódott, de igazából nem meglepő, hogy egy ilyen alacsony igényű (feszültség, jó karakterek, jó akciók, és én már elégedett lennék) filmet is sikerült rossz kezekbe adni. Amilyen jó munkát végzett anno Branagh a Thor-al, olyan se színe-se bűze filmet hozott ezúttal össze. De Kevin Costner itt is cool volt. Rá mindig lehet számítani.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.