Peter Jackson The Lord of the Rings trilógiája majdnem egy évtizede lezárult, de máig az egyik legnépszerűbb fantasy széria, ha nem a legnépszerűbb. És kétségtelen, hogy az a három film nagyszerűen összerakott és szórakoztató, soha nem tudott megragadni igazán. Nem voltam soha Tolkien-fan, pedig nem egyszer láttam a trilógiát. Soha nem tudott behúzni Zsáklak hangulata vagy a szövetség utazása Középföldén, vagy a rohani csaták, se Gandalf visszatérése. Továbbra sem értem, miért lett ebből ekkora hisztéria, de valószínűleg nem is baj, egyszerűen ez nem az én terepem. Sokkal közelebb áll hozzám Harry Potter vagy a Game of Thrones világa és karaterei, mint Tolkiené. De azt nem tagadom, és senki sem tagadhatja, hogy Peter Jackson filmjei aprólékosak, gondosak, igényesek, sőt, Jackson annyira belejött ebbe, hogy még egy háromszáz oldalas könyvecskéből is kihozott három százhetven perces filmet.

Az első film ebből az új trilógiából pontosan olyan, amilyennek egy képzelnénk: lassú, jelentéktelen, semmi "nagy" nem történik benne, legalábbis olyan nem, ami a későbbi eseményekhez képest számítana. Vannak persze goblinok, trollok, sőt még egy plusz főgonoszt is bedobtak, de minden hiába: az An Unexpected Journey egy felvezető film, és ezen semmi sem változtathat. Negyven percébe kerül egyáltalán elindítani ezt a faék egyszerűségű sztorit, és utána is tele van felesleges töltelék jelenetekkel, egy némelyik teljesen eltér a történet fő csapásirányától, és inkább a The Lord of the Rings eseményei felé kacsingat. Persze, szép és ötletes, de ennek áldozatul esett a film lényege: miután elkezdik Szauront sejtetni, hirtelen már nem annyira érdekes a törpök menetelése, és ez nagy baj. Alapból nehéz egy ekkora trilógia után egy jóval kisebb horderejű sztori köré felépíteni egy hasonlóan nagy trilógiát, de Jackson saját magát hátráltatja a foreshadowing-al, és még kevésbé érezzük fontosnak, hogy a törpök elérik-e Erebort, vagy sem. 

Persze Jackson mindent megtesz, hogy nagynak érezzük a filmet: sok a madártávlatból mutatott menetelés, tájkép, a csaták nagyon aprólékosan kidolgozottak, sőt, a goblinbarlangból menekülés annyira túlzás, hogy egy rajzfilmben is necces lenne. De Jackson-t ez nem avarja, ő csak menetel előre több száz milliós projektjei élén, felhasznál eseményeket a The Silmarillion-ból is, kiegészít, toldozgat, foltozgat, ott tesz bele még többet, ahol tud. És mégis, minden lehetetlen akciójelenete és a felvizezett sztori ellenére is ez a film kevés. Alig van igazán benne valami, kevés szereplő, kevés helyszín, kevés esemény. A korábbi epikus szereplő gárda helyett most összesen tizenhárom törp, egy hobbit és egy eltűnő-feltűnő mágus útját követjük. A helyszínek sem nagyon különlegesek, nagy részüket már láttuk a trilógia alatt, pl. Zsáklak, Rivendel, ezeket leszámítva meg van pár erdőnk, egy goblinváros, és kész. Reméljük a The Desolation of Samug már különlegesebb lesz.

Ahogy fut a film, nem lehet szabadulni attól a gondolattól, hogy ez bizony gyengébb, mint kellene, hogy legyen. Kicsit...muszáj érzése van a filmnek. Persze, sok ötlet van benne, de kevésbé érződik a lelkesedés. És mégis...Jackson van annyira profi, hogy élvezetessé varázsolja ezt a kalandot. Bár sok újat nem látunk, és még minden csak előkészítés a folytatásokhoz, tény, hogy nagyon kellemes élmény ez a film. Szépen felvett, hangulatában gazdag, igényes mozi ez, gyönyörű látványvilággal, és egy nagyszerű színészgárdával, akik, élükön Martin Freeman-el, mindent beleadva keltik életre karaktereiket. A CGI a rengeteg pénz ellenére néha nagyon gyenge, főleg ott, ahol nem kiegészítésre szolgál, hanem az egész szekvencia abból áll. Remekül példázza, hogy még ma sem tart ott a technika, hogy egy ilyen filmet képes legyen teljes mértékben kiszolgálni. Szerencsére azért az An Unexpected Journey nem támaszkodik rá teljesen, és fontosabb neki a kaland szelleme, az utazás élménye, mint, hogy egy CGI orgia legyen.

Ami furcsa az An Unexpected Journey-vel kapcsolatban, hogy mennyire gyermetegebb univerzumot vázol fel, mint az eredeti három film. Nehéz elképzelni, hogy ezeken a földeken fog lezajlani hatvan évvel később a gyűrű elpusztításának epikus története. Minden kevésbé komoly, kevésbé igazi. Itt már a digitális kamerának köszönhetően még a tájképek, arcközeliek is olyanok, mintha lakkal vonték volna be őket. A zenehasználat szintén kicsit hatásvadászabb, de gondolom könnyű elragadtatni magad, amikor ilyen király filmzene áll rendelkezésedre. 

Peter Jackson 2012-es hobbit kalandja nem volt váratlan, de utazás volt, egy kellemes és magával ragadó kaland, rengeteg sok hibával, gyerekbetegséggel, amit nem hiszem, hogy a The Desolation of Smaug kijavítana, hiszen a kettőt egyszerre forgatták. Élvezetes, kalandos, hosszú (hajjaj!) és nem ugyanaz mint régen. Persze, még mindig kevésbé hoz szégyent az eredeti trilógiára, mint a Star Wars előzményfilmek a klasszikus háromra. Hogy ez mennyire dicséret, és mennyire magától értetődő, azt már döntse el mindenki maga.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.