Meg van az év filmje?

Elképesztő mekkora hisztéria alakult ki a Gravity körül mostanában. A film sorra döntögeti a rekordokat és kritikusok világszerte el vannak olvadva a filmtől, bloggerek az év legjobbjának kiáltották ki...és nem mondom, hogy nem értem őket. A Gravity elképesztő élmény, olyasmi, amiért moziba járunk. Olyasmi, amit kár kiadni DVD-n, és BD-n, mert ez nem tud máshol úgy érvényesülni, mint nagyvásznon. Sőt! Javaslom az IMAX-et, ott teljesedik ki az élmény igazán. Leizzadva, szédülve, de fülig érő vigyorral jöttem ki a teremből, mert Hollywood megcsinálta. Lehet őket szidni, meg elmarasztalni őket a remake-ek és folytatások miatt, de azért Hollywood még mindig a csúcsán van a szakmának, és még mindig tudja mit csinál. Hol máshol lehetséges, hogy egy stúdió (a Warner Bros. ebben az esetben) kiad 100 milliót egy olyan filmre, amiből egy képkockát nem láthatnak majd évekig, ami csak az ígéretekben létezik, és amire semmilyen kézzel fogható bizonyíték nincs, hogy nem lesz egy CGI-maszlag? Hollywood most csodát művelt.

De persze tudom, hogy ezek nem kis szavak. Nehéz nem szuperlatívuszokban beszélni egy ennyire magával ragadó élményről, ami ennyire hatásos. Ott ülsz a sötét teremben, és egy képkockával később már az űrben vagy. Mi ez, hanem csoda? Mozivarázslat? Úgy érzed, te is egy vagy az űrben lebegő tudósok közül, ahogy eléd tárul a Föld a maga nagyságában, egyszerre biztatóan és rémisztően, ahogy minden korlátot átvágva lebegsz a semmiben, és a terrort, ahogy lassan sodródsz, tehetetlenül, egyre távolodva mindentől amit ismersz. A cél: túlélés. Valami ilyesmi féle élményt akar átadni Alfonso Cuarón rendező, akinek már köszönhetünk egy fantasztikus sci-fit, a Children of Men-t. A pasas láthatóan kedveli a hosszú, vágás nélküli, bonyolult mozgásokkal feldobott snitteket, így filmjét egy gigantikus, 17 perc hosszúságú beállítással nyitja. A kezdés azonnal beránt, mindenféle tökölés nélkül előrevetítve, mit is várhatunk a maradék időben. Ha már idő, gyorsan legyünk túl a játékidő-kérdésén, mielőtt elfelejtem a színészek hozsonnázása közben: bár nem túl hosszú a film, pont elég a játékidő, hogy mindent kihozzanak a szituációból. Nem kell ezt száznegyven percesre nyújtani.

És akkor most jöjjön a beígért ömlengés: sok jó alakítást láttam női színészektől idén, de egyik sem érhet fel Sandra Bullock elképesztő teljesítményéhez. Nem kedvelem különösen Bullock-ot, és sajnáltam is, hogy nem Natalie Portman kapta végül a szerepet, de a film után már kétségem sem maradt afelől, hogy a sok szereplőváltáson átesett film a lehető legjobban jött ki a színészek jövés-menéséből. Bullock döbbenetes a túlélésért küzdő tudós szerepében, egyszerre nőies, erős, szimpatikus, de mégis sebezhető, zárkózott, és félelemmel teli. Mindez főleg annak tudatában lehengerlő, hogy Bullock igazából egy szűk dobozban töltötte a forgatás napjait egy biciklinyergen ülve, miközben egyetlen színész sincs a láthatáron rajta kívül (George Clooney rövid időt töltött csak a forgatáson) . És ekkor minden rajtad áll. Mégis, elhiszem neki, hogy kint van az űrben, nem csak azért, mert a CGI elképesztő (sokszorosan aláhúzva) , de mert ő hihető. Egy dobozból kijátszani az űrbe. Ha anno nem is érdemelt díjat a The BLind Side-ért, most Bullock bebizonyította, hogy simán ér ő Oscar-t, és ha akar, játszható ő úgyis, mint a legnagyobbak.

Szóval ez lenne az év filmje? Nem hiszem. A technikai oldal, a színészek, az élmény önmagukért beszélnek, de mellette a forgatókönyv kissé...üres? Nem. Egyszerűen csak nem méltó ez az elengedés-dráma, amit már százezer másik filmben láttunk, ez a gyerekhalálos-szál, ami meg olcsó, és klisés, egyszerűen kevés benne az, amitől már papíron is jó filmnek tűnik, nem csak vásznon. A karakterek ugyan szépen kidolgozottak, de...kevés a filmben az anyag. Egyszerűen egy filmtörténeti mérföldkő, aminek a Gravity ki van kiáltva, nem dolgozhat ilyen bele erőszakolt megoldásokkal, mint, hogy a főszereplő lánya meghalt, és ez lenne az elengedés szimbóluma. Oké, tényleg szépen megírták, főleg amikor elmeséli, hogy mivel tölti a délutánjait, és érzem a mélységet, csak talán lehetett volna ez a része is a filmnek olyan egyedi, mint az a zsigeri élmény, amit kínál. Mert végtére is hatásos, minden sznobozásom ellenére is, és elképesztő eleganciával van megrendezve. Cuarón zseni, hiszen vászonra álmodta ez a csodát, nagyon jó érzékkel nemdolgozik sok hangeffektussal, és még egy valamit ki kell emeljek, amiről nem gondoltam volna, hogy kiemelem: a zene lenyűgöző. 

IMAX-ben, 3D-ben, ez az én javaslatom. Még most, mielőtt leveszik a műsorról, mert utána már soha többé nem lehet ezt így átélni. Ha pedig egyszer elindul a film, kapaszkodj az ülésed karfájába és ne engedd el!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.