Thrónok harca.

Thor visszatért! Magam sem tudom miért, de nagyon megkedveltem Thor-t a solo mozija és a The Avengers alatt. Bírom, hogy a skandináv mitológiából származik, hogy egy orgona alakú várban él, van egy cool kalapácsa és szépen lobog a köpenye. Mi kell még? A Game of Thrones pár epizódjáért felelős Alan Taylor sem tudott többet kihozni az alapanyagból, hogy már az elején leszögezzük. Igazából semmi meglepetés, a Thor második része se több, se kevesebb, mint aminek gondoltuk.

Valahol itt kezd el derengeni, hol is hibádzik a Marvel Phase Two-ja. Meg vannak az alapok, van három solo sorozat, egy csapategyesítős-dolog, akkor ebből még sokat fogunk gyártani - mondotta Kevin Feige és így is tettek. De persze, most, hogy már meg van a siker, át kellett kapcsolni semmi kockázat üzemmódba. Az Iron Man 3 nagyon ügyesen elhitette a nézőjével, hogy most valami eredetit lát (legalábbis én magam lelkendezve jöttem ki a moziból, majd pár nappal később már a felére sem emlékeztem) , de a Thor: The Dark World-nek ez már nem sikerül. Akár csak az Iron Man 3, ez is egy látványos, vicces, de semmilyen folytatás. És ez nagy kár, mert itt kellett volna elkezdeni a karakterekkel foglalkozni - különben csupán pixelhalmazt látunk, de ez már nem film. Jönnek persze a sötét elfek, meg van sok Loki, de...de miért is keljen, hogy ez engem érdekeljen? Amíg nincs lélek és szív a film mögött, addig semmi sem érdekes, ami a vásznon van. Nem tudom magam bele élni, szórakoztat, de kidob a film magából, és nem találok kapaszkodót.

Na jó, kicsit sötéten fogott pár sorral feljebb a tollam. Egyszeri szórakozásnak persze tökéletes a Thor: The Dark World, hisz Thor figurája kicsit végre élettel telibb, főleg sokat dob rajta a kapcsolata Jane-el, pedig ettől eleinte nagyon féltem. Loki mint mindig, most is szórakoztató, és rengeteg emberséget visz a filmbe, valamint hozzá kötődik a legviccesebb cameo Marvel birodalmában, óperenciás tengeren innen és túl. Odin megint csak van, Jane-t megpróbálták megindokolni, hogy miért van itt, de persze Natalie Portman alakja már önmagában indok, és...Heimdall a világ legdurvább biztonsági őre (csak figyeld a jelenetet, ahol egy kiskéssel leszed egy elf repülőt) . Malekith viszont szánalmasan sovány lett, célja nincs, motivációja szintén, gonosz mert az és van mert kell. 

Viszont! Végre a film az, ami, nem úgy mint az első. Ez végre egy rendes sci-fi fantasy, nem Thor és a reggeli rántotta (meg van még az a jelenet az elsőből?) , itt van kaland, van sok szép táj, vannak epikus csaták, főleg az utolsó, ami egyszerre cool, ötletes és vicces, valamint még egy kis Star Wars-életérzést is sikerült belecsempészni. Asgard dizájnja végre hanyagolja a fölösleges csicsát, itt végre elhiszem, hogy ez egy ősrégi város, ami csatázó vikingeknek ad otthont. Az akciók valóságosabbak, keményebbek, több is van belőlük és nem csak alibinek kellenek. A döntött kamerázást is maga mögött hagyta az új direktor, ami mindenképp előnyére válik a filmnek. A humor is jobban működik, főleg a második felében, néha egyenesen térdcsapkodós kategóriába megy át. Oké, a film humora is kissé kétoldalas, mert ha Kat Dennings vászon van, az biztos, hogy inkább ütni támad kedved nem nevetni. Dennings olyan tahón és magabiztosan szórja a beszólásokat, mintha ő lenne a női Robert Downey Jr. Kár, hogy ő nem az. Kac-kac.

Remélem a Phase Three filmje kicsit eredetibbek és lelkesítőbbek lesznek, mert jelenleg a második fázis produkciói egyszer nézhető, könnyed és felejthető filmek. És még csak azt sem mondanám, hogy a Captain America: The Winter Soldier-ben jobban bízok, mert nem hiszem, hogy más lenne mint az Iron Man 3 vagy a Thor: The Dark World. Vagy megmenti majd azt a filmet Robert Redford...?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.