Jennifer Lawrence az utópisztikus jövőben küzd az életben maradásért. Lássuk!

Még mindig emlékszem, milyen érzés volt kisétálni erről a filmről 2012 márciusán. Nagyjából semmilyen elvárásaim nem voltak, csak beültem az akkor leginkább hypolt filmre, és voilá! Megvolt számomra az év filmje. Egyszerűen csak elkapott, a világa, a karakterei, a hangulata, az üzenete, utána rávetettem magam a könyvtrilógiára is, majd az asztalt ütöttem, mikor a magyarországi forgalmazó hónapokat tökölt a BD megjelenéssel. Azóta már sokszor újranéztem, legutoljára Catching Fire premierje előtt, hogy felkészüljek a folytatásra. És még mindig működött.

A The Hunger Games erősen nyit: nyers stílusban felvázolják nekünk hol járunk, mi után járunk, és mitől rettegnek a gyerekek 18 éves korukig. Rángatózik a kamera, finom zene szól, ritka intim módon van ez a film megkomponálva. Hamar eljutunk a sorsdöntő pillanatig, ahol ritmustalan vágással érzékeltetik, mennyire gyorsan eljön az, amitől rettegünk. Fél másodperc alatt megvan a feszültség, és mindez egy ember érdeme: Gary Ross. A rendező elképesztő módon állította fel a The Hunger Games saga alapjait, vászonra álmodta a könyvet olyan módon, mint nagyon kevés adaptáció. A Harry Potter-hez tudnám hasonlítani, hisz mindkét sorozat mocskosul minőségi filmekkel termelt rengeteg pénzt, mindkettő tartotta magát egy igényességi szinthez, ami alá nem adta soha, és mindkettő fiatal célközönségnek szánt alapanyagból dolgozott. Mégis, mindkettőből brand lett, a popkultúra része, és én azt mondom: hála istennek! Csak erre a filmre koncentrálva, elszakadva Rowling varázslótanoncától, ez az alkotás olyan elképesztően kidolgozott, olyan csodálatosan emberi, hogy laposra veri az utóbbi idők blockbuster termésének jó részét. Ross nagyon finom eszközökkel helyez minket a főszereplő helyébe, főleg a kameramunkára értem, de érdemes figyelni, milyen jól megragadja a színpadra lépés érzését az interjú jelentben. Aki volt már hasonló helyzetben, el lesz képedve, mennyire hitelesen átadja a film az egészet.

De milyen főszereplő helyébe is helyeznek minket? Ó, csak az évtized női főszereplőjéébe. Katniss Everdeen minden ízében olyan főhős, amilyet a gyengébb nem már régóta megérdemelt: egy tényleges NŐ, nem férfiasított nő, inkább emlékeztet Ripley-re, vagy Sarah Connor-ra. Intelligens, érzékeny, erős, kitartó, szexi, de nem a teste dominál a jelleme helyett, és női aggyal gondolkozik. A megoldás nála nem az, hogy leégeti a Kapitóliumot, hanem ott markolja meg őket, ahol a legjobban fáj. Jennifer Lawrence pedig nem véletlenül lett világsztár ezzel a szereppel: hihető, minimalista, soha nem ripacs, és rokonszenves. Kész öröm és felüdülés olyan női főszereplőt látni, aki akcióhősként is nő marad, nem megy át Terminátorba. Szirmai Gergely is valami hasonlót fogalmazott meg a Hollywoodi Hírügynökség vonatkozó adásában.

A film nyugalmasabb első részét egy fantasztikusan megszerkesztett második fél követi: intenzív akciójelenetek váltogatják egymást, nyugalmasabb pillanatokkal, amikor madárcsicsergés és béke honol a zöld lombok közt...a The Hunger Games még ide is csempész egy kis költőiséget, egy kis szívet-lelket. És bár a bár nagyon zavaró a shakycam, ez azon filmek egyike, ahol teljesen jogosan használták, és nagyon is működik (nem úgy, mint Snyder Man of Steel-jében. Miért kell egy Superman-eposzba rángatózó kép?) . Nagyon ügyesen hergel minket a rendező, ahogy szépen nekünk is tele lesz a tökünk a Kapitóliummal, és ennek köszönhetően nem mint néző, hanem mint résztvevő tekintünk a lázadás-jelenetekre. Így kell érzelmileg bevonni a nézőt, tanítani való! Sőt, hiába a sok Twilight-párhuzam, amit sok rosszmájú szeret vonni a két film közt, a The Hunger Games szerelmi háromszöge sokkal intelligensebb, az is a show része. 

Szerencsére a film két részre tagoltsága ellenére is végig koherens, kerek egész, ami folytatások nélkül is tökéletesen működik, megáll a saját lábán, és nincs szüksége 200 millió dollárra, hogy élvezetes legyen. Talán elfogult vagyok a filmmel, de lenyűgözött elsőre is, és azóta is...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.