Tom Hanks ismét vízre száll, de ezúttal nem Robert Zemeckis segítségével...

A kalózkodás nehéz téma. Készült már belőle kalandfilm, akciófilm, vígjáték, de általában nem veszik komolyan a témát. Paul Greengrass most komolyan vette. Sőt, olyannyira, hogy filmje átugrik a másik oldalra is, és nem csak a túszok, de az elrablók miértjeibe és hogyanjaiba is bepillantást enged. Persze, elég szájbarágósan, de akkor is: a szomáliai kalózok itt nem csak ellenség, hanem mint ember léteznek. Nem azért teszik, amit tesznek, mert gonoszak vagy mert kell ellenség a filmbe. Ők is az életben maradásért küzdenek, akárcsak Phillips kapitány és legénysége. Ők is félnek. Ők is bizonytalanok. Ők sem tudják, mit kezdjenek. De muszáj cselekedni! Greengrass az élet-halálharc miden pillanatát hihetetlen erővel tárja elénk, elképesztő adrenalint pumpálva, elképesztő feszültséget generálva. Az első feltűnés rémisztő pillanata után már nincs nyugtunk: sorra jönnek a velőtrázóan félelmetes és realista jelenetek: a hajóra kapaszkodás pillanata lehengerlően erős. És akkor még hol van a vég. Tom Hanks és fő partnere, Barkhad Abdi végig hiba nélkül ábrázolják karaktereik minden kételyét, félelmét, dühét a kialakult patt helyzet miatt. Sőt, Hanks filmvégi jelenete hátborzongató, ilyenre tényleg csak az képes, aki már ennyi éve a szakmában van. 

A képi világ nagyszerűen dolgozik a rendező valósághű stílusa alá. Még a kurva kézikamera és rángatózás is hozzá ad az élményhez. Valahogy minden olyan igazi, mesterkéltség nélkül, hollywoodi szépítgetés nélkül. Szinte érezni a tenger sós illatát a képsorok alatt, a fegyverropogás fülsüketítő, a bezártság érzete minden probléma nélkül átjön. Egy idő után a főszereplővel együtt mi magunk is egyre inkább mélyre süllyedünk a kétségbe esésbe, Greengrass pedig remekül érzi, hogyan hozza hozzánk közel az eseményeket. Még az amatőr sínészgárdát is dicséret illeti, akik a kalózokat keltik életre.

De persze lehet, hogy nem így történt. Lehet, hogy ahogy a híresztelések állítják, Phillips kapitány valójában felelőtlensége miatt került ebbe a helyzetbe. Lehet, hogy a kalózok, akik a valóságban megtámadták őket, igazából azért tették, mert élvezték. Ki tudja. Lehet, hogy a film ferdít. De kit érdekel? Ez nem egy történelmi tabló, hanem egy thiller, aminek célja a szórakoztatás és elgondolkodtatás. Persze, nem ez a film fogja megváltani a világot, és még csak műfaján belül sem kiemelkedő, de mindenképpen tartalmas, felnőtt alkotás, érett és tudatos gondolkodással, remek stílusérzékkel és kiváló színészekkel. És ebben az évben minden olyan produkciót meg kell becsülni, ami kicsit is közelebb kerül a való élethez, a való emberekhez, mint a hisztiző Superman.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.