Ha második világháborúból a mai, csúcstechnikával felszerelt korba ugrunk két film között, akkor az a törés legalább annyira meghökkentő lesz a közönség számára, mint a figurának. Ráadásul Amerika kapitány a bugyuta patriotizmusával tökéletesen bele illeszkedett a propaganda világágháborús környezetbe, így kirángatni őt onnan több, mint veszélyes húzás volt. Na, nem bevételi szempontból, sokkal inkább minőségiből. És ez a The Winter Soldier legnagyobb erénye: sikerült egy olyan embert be integrálniuk a jelen korba, akinek eszményisége, ideája és elvrendszere több, mint idejét múlt, és saját korán kívül aligha működik.

Sokat hallani a Marvel-fejes Kevin Feige-től, hogy náluk minden film más és más. Sajnos, ha valahol bele lehet kötni a Marvel-be, akkor az ez az elem: náluk pont, hogy minden film ugyanaz. A bevált recept alapján működnek mindig, de van akkora mákjuk, hogy ez egy nagyon szórakoztató recept: nagy látványelemek, a veszély fokozatos licitálása, némi humor, akár egy drámai jelenet közepén is, mindenki-mindenki ellen végjáték, megtalálhatatlan, megfoghatatlan ellenség. Még a posztereik is ugyanazok. A The Winter Soldier azonban az első komoly lépés a filmjeik disztingválása felé, olyannyira, hogy ezúttal egyfajta kém-akcióthiller csomagolásba bújtatták filmjüket. A Bourne-széria, illetve régebbi, főképp 70-es évekbeli klasszikus paranoiamozik lebeghettek az alkotók előtt, és ezúttal sikerült tényleg egyediséget csempészni bele.

A The Winter Soldier első fele parádés: a kötelező, bevezető akció után egy hihetetlenül feszült, nyomasztó hangulatú thillerben találjuk magunkat, és a szokásos promószövegnek tűnő ,,senkiben sem lehet bízni" kijelentések is abszolút megállják a helyüket. Nagyon erős atmoszféra, folyamatos veszélyérzet, egyre szűkűlő mozgástér, kisember-érzet, ezek a fő jellemzői a mozinak. Még a tavalyi lehallgatási botrányra is sikerült utalgatni, még hozzá nagyon okosan, ezzel is alátámasztva, hogy a széles mellkassal előadott szónoklatok a világbiztonságról és a nagyobb jóról nem nélkülöznek igazi gondolatokat. A Russo-fivérek rendezése is meglepően biztos kezű, nagyon is tudatosan generálják a feszültséget, és a történet előre haladtával is sikerül elkerülniük a túl sok látványelem behozása miatti bazáriságot, acélszárnyú emberek mellett is helyén marad a film stílusa.

Ahogy az Iron Man 3 esetében is (de sajnos a The Dark World esetében már nem, mert ott nem volt mit), itt is sikerült eltitkolni, hogy mire is fut ki a játék, és a trailerek nagyon okosan félre vezettek mindenkit, hogy egy egyfajta titokzatos terrorista vs. Kapitány jellegű filmet fessenek le. Márpedig ettől nem állhatna távolabb, de kár lenne lelőni a meglepetést. Legyen elég annyi, hogy a történet a végére annyira kitágul, amennyire csak a politikai konspirációs műfaj engedi, és egy igazán ütős (és egyben nagyon gagyi, attól függ, honnan nézzük) mozdulattal sikerült hozzá kötni az első filmhez.. A probléma csak az, hogy míg a történetbeli csavarok jól működnek, addig a karakterekhez kapcsolódóak már kilométerekről üvöltenek, az (al)címszereplőről már mindenki tudta előre, hogy ki az, és azt sem nehéz kisakkozni, ki is mozgatja a szálakat. Ilyenkor általában kényelmetlenül feszengünk, amíg a szereplők túl jutnak a meglepetés okozta sokkon.

A filmnek azonban legnagyobb erénye, és a legnagyobb probléma, amit le kellett küzdenie, az a főszereplő személye volt. Maga a figura, és amit szimbolizál, egy letűnt kor utolsó darabja, és szinte lehetetlen hozzá csatolni egy szupermodern kémthillerhez. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, mélyebbre kellett ásni a Kapitány jellemében, saját eszméivel kellett szembe állítani, rá kellett ébreszteni, hogy a szimbólumszerep, amivel ő fel van ruházva, nem levethető. Továbbá: nem akkor lesz hős, ha a végén "Game over"-t ad az antagonistának, hanem ha közben nem változik a rendszer katonájává, előnyt kovácsol idejét múltságából, és ahelyett, hogy, akárcsak a többi hatalmon lévő kollégája, lassan elfelejtené, miért (kikért) is van hatalmon, nem követel több befolyást, mint amit úgy érez, egy személy birtokolhat. Túlságosan el billent a mérleg nyelve, mondja a film, több hatalom van azok kezében, akik irányítanak, mint amennyire szükségük van, és túl keveset tudnak az emberekről, akikért elvileg hatalmon vannak. Habár nem új keletű üzenet ez, még is aktuális és fontos. Kár, hogy a végén nem kínál igazi megoldást a film, addigra az üzenet eltűnik a CGI-maszlagban, és pár, a film egészéhez képest túlságosan is képregényes jelenettel sikerül kicsit veszíteni az addig ügyesen megtartott realitást-érzetből.

Akárcsak, a film egésze, az akciók is egyre jobban idomulnak a Marvel által elvártakhoz a játékidő előre haladtával: nagyrészt fülrepesztő, izgalmas, jól fényképezett, down-to-earth autósüldözésekkel, utcai lövöldözésekkel operál, még hozzá gyönyörűen megkoreografálva. A verekedések fájdalmasak, a töltények repkednek, az adrenalinszint a maximumon. A finis azonban elveti a sulykot, ugyan epikussága szórakoztató, a CGI bántóan gagyi, és amekkora zúzást levágnak a végén, lehet, hogy több pénz kellett volna rá. De még itt is parádésan van megkomponálva a szekvencia, és itt éreztem először, hogy a Marvel univerzum tényleg egy élő lélegző környezet, ahol rengeteg történetszál fut egyszerre, és bárhova rábökünk, egy ismert karaktert találunk.

Chris Evans most már végleg Amerika kapitányként vonul be a film történelembe, de amennyire sokat hangoztatja, hogy vissza akar vonulni, annyira jól csinálja. Mellette Scarlett Johansson és Anthony Mackie próbálnak játékidőt szerezni maguknak, és mindkettőt sikerült annyi élettel megtölteni, hogy szívesen látnék egy-egy saját filmet nekik. Az ő dinamikus triójuk adja a film lelkét, amire nagy szükség van, mert, akár csak azok a filmek, amiket utánoz, ez is kicsit hideg lett, kicsit rideg. De ez legyen a legnagyobb baja a mozinak, mert a The Winter Soldier minden tekintetben parádés lett, egy igazi blockbuster, jól felépített sztorival, érdekes figurákkal, és nagyszerű akciókkal. Marvel, egyértelműen te vagy a műfaj királya.

Ui: Plusz, sikerült meghozni a kedvemet a Thor: The Dark World-höz. Egyre jobban bírom azt a filmet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.