Az év legjobban várt filmje megérkezett.

Nehéz eset ez a film. Christopher Nolan neve nyilván rendkívül bizalom gerjesztő volt, a trailerek csak növelték a várakozást, jöttek a hírek a remekül sikerült tesztvetítésekről, hatalmas volt a hype, majd megérkeztek az első kritikák. Először még egész pozitívak voltak, ám ahogy egyre több kritikus öntötte szavakba véleményét, a mérce lassan átbillent a negatív oldalra, és ma már ott tartunk, hogy a film kritikailag bukásnak van elkönyvelve. Persze kasszát robbantott, de ekkora felhajtás után várható is volt. A fő kérdés nyilván az, hogy tetszett-e? Végső soron, igen.

Ám rettenetesen csalódott vagyok. Ilyen nevekkel (Nolan! Snyder! Crowe!) ez sokkal több is lehetett volna. Ha mondjuk egy rendes forgatókönyvírót szerződtetnek. Mondja meg nekem valaki: kinek jutott eszébe a Ghost Rider: Spirit of Vengeance íróját szerződtetni?! A pasas, David S. Goyer, ugyanis teljesen imkompatibilis egy nyári okos látványfilm szkriptjének összerántására, a film legnagyobb hibái hozzá kötődnek. Persze, Nolan és Snyder is bűnösek a dologban, mert az a Nolan, aki megrendezte a The Dark Knight-ot, az erre a szövegkönyvre nem bólintott volna rá. Kezdjük ott, hogy mik azok a flashbackek? Komolyan azt hitte valaki, hogy egy figurát, főleg egy alien figuráját fel lehet építeni, ki lehet dolgozni flashbackeken keresztül?! Ez egy olyan hanyag megoldás, ami miatt kedvem lenne lepontozni a filmet. Nemhogy megismernénk Kal-El-t, hanem inkább eltávolodunk tőle. Például, ott van az a remek dilemma, hogy használja-e az erejét, vagy nem, felfedheti-e létezését, vagy nem? Én teljesen átéreztem a problémát, működött a dráma...egy pontig. Azon túl hirtelen fel borult az egyensúly. Következetlenül néha használja Kal-El az erejét, néha nem, ráadásul pontosan ugyanolyan szituációkban: mindig emberéletekről van szó, de ettől, hogy ilyen átgondolatlanul cselekszik (és ne essen tévedés, itt nem arról van szó, hogy Kal-El bizonytalanságában dönt mindig máshogy, nem, itt a forgatókönyv értelmetlen, mert ugye kellett, hogy abban a jelenetben ne használhassa az erejét) hatását veszti a dráma. Ugyanígy nem tudjuk meg, miért nem tudhatja meg az emberiség, hogy Superman létezik? Mi az, hogy nem állnak rá készen? Később, mikor végül megtudják, a reakció elmarad, mindenki kb. így reagál: "Jó, oké, és megtudsz minket menteni?" Ennyi? Ez volt a nagy leleplezés? Már rég elmondhatta volna mindenkinek, mert semmi következménye nincsen!

A karakterek a flashbackek által feltördelt cselekménynek köszönhetően soha nem bontakoznak ki, Kal-El egy idegen marad számunkra (ez főleg a végén feltűnő) , és látványosan nem járja be az önmegismerés útját, ami neki van szánva. Még is, nem mondanám teljesen kidolgozatlannak. Van benne kraft, csak a folyamatos visszaemlékezések össze-vissza sorrendje ezt szépen takarja. Ha kicsit átrendeznénk a film vágását, biztos vagyok benne, hogy ki jönne egy nem túl különleges, de azért ott lévő karakterfejlődési ív. Lois Lane pontosan olyan erős és független női karakter lett, ahogy azt a korábbi Superman-kritikában megjósoltam, ez is mutatja, milyen eredeti és kiszámíthatatlan lett a figura. Viszont a legjobban a két apa, Russel Crowe és Kevin Costner játszanak, egész jól érzékeltetve egy, csupán nagyon haloványan jelen lévő drámát a karaktereikben. Crowe pedig coolságban még rá is ver Kal-El-re. Ez azért vicces.

Ami feltűnő, az az, hogy Snyder mennyire magabiztos volt a dolgában. Markáns látványvilágot alkot, szépen terelgeti a szereplőit a filmben, nyilván azt gondolván, hogy Nolan-ék egy új The Dark Knight-ot pakoltak alá, neki csak adaptálnia kell a leírtakat, és fürödni fog a dicsőítő kritikákban. Csakhogy ez nem a Superman-univerzum Batman Begins-e, attól nagyon messze van. Ott viszont szimpatikussá válik a felállás, hogy meglepően finoman és érzékenyen feszegeti a hova tartozás kérdését. A mai rohanó világban ez azért elég fontos, nem lenne rossz dolog megállni néha, és megkérdezni, hova is tartozunk? Minek vagyunk a része? Ahonnan jövünk, vagy ahová tartunk? Lehet-e a kettő egyensúlyban egymással bennünk, vagy választanunk kell? Nem vagyok benne biztos, hogy ezt a vonalat direkt rakták bele, de a lényeg hogy ott van, és elgondolkodtató. Ugyanígy megnyugtatóan intelligens a gondolat arról, hogy az emberek képesek-e együtt egy jobb világot létre hozni. Habár a film ezen a téren kissé naiv, még is jó volt látni egy ilyen érdekes és gondolatébresztő ideát. 

Igazából az egész film elgondolkodtató! Csak nem mindig jó értelemben. Például nekem ez az egész terraformálás-dolog zavaros volt (nyugi, nincs spoiler!) , főleg a Magány Erődje és a benne lévő dolgok teljesen érthetetlenek. Hogy került az oda? Itt nincsenek kristályok, mint az eredetiben, akkor meg miként lehet az ott, csak úgy? Elvileg a filmben vannak homályos válaszok, de ha tényleg az a magyarázat, akkor az szépen eltompítja a film egyik nagy drámáját. Pedig a dráma működne, ha nem venné el az élét ez a logikai buktató. Superman idegen léte a Földön igazából elég lehangoló, még úgy is, hogy Lois ott van neki... és ha már Lois: az a szerelmi szál, gyerekek, na az ritka elsietett.

Viszont a látvány...az eget rengető. A kriptoni dolgok dizájnja valami brutálisan jó lett, eredeti, mégis stílusos, idegen, mégis átlátható a logikájuk. A Superman-kosztüm életében először elképesztően cool, Jor-El ruhája szemet gyönyörködtető, és ez még csak a szereplők öltözéke. A zúzás része az, amitől le esett az állam. Amit itt láttam, az minden kétséget kizáróan az az akció, amit mindig látni akartam. Tele van 20-30 másodperces, vágás nélküli bunyókkal, amikbe a kamera ide-oda zoomol, néha a kép életlen lesz a gyors mozgástól...mintha egy szemtanú filmezné le egy brutálisan jó minőségű kamerával, ezzel növelve a hatást. Nem csak egy újabb CGI verekedést látsz itt, hanem azt a harcot, amiről elhiszed, hogy ott van. A kamerakezelés ilyen szempontból mesteri, az akció szcénák simán lealázzák a Transformers: The Dark of the Moon filmvégi zúzdáját. Itt nem biztos, hogy átfogod látni az eseményeket, de ne is akard, mi közben két isteni erejű idegen lény bunyózik, mert ez emberi léptékkel túl gyors, és pontosan ilyennek kell lennie. Követhetetlenül gyors, brutálisan erőteljes egymásnak feszülések, és egy pillanatra sem lehet kiszúrni a green screen-t. De nem is csoda, hisz a WETA csinálta az effekteket. És nem látok abban igazságot, hogy unalmas lenne egy idő után a zúzás. A rajongók Superman első képregényes felbukkanása óta várnak arra, hogy végre Superman meg mutassa, mit is tud igazán, és én az első mozim óta várok ilyen no-limits bunyókra. A hang effektekre külön kitérnék, pedig nem szoktam, de itt olyan példásan ütősek lettek, hogy szinte felkarcolta a dobhártyámat a felhőkarcoló ledőlése.

Legyen tiszta: a Man of Steel az a Superman film, amire vártunk. Az eddigi legjobb Superman-mozi, ami készült, és nem is hiszem, hogy a közeljövőben felül múlnák. Minden rajongó elégett lehet, hisz amit látni akartak, azt láthatják. Olyan moziélményben lehet részük, amilyenben talán még sosem, csak az a baj, hogy a szemre és fülre korlátozódik az élvezet, de az agyunkat kímélik. És habár nem vagyok Superman elkötelezett rajongója, de tisztelem annyira és szeretem annyira az univerzumát, hogy ezt, amit Snyder nagy magabiztosan elénk tett, élvezetesnek gondoljam, és nagy valószínűséggel nyolc évvel ezelőtt ez egy tökéletes képregényfilm lett volna. Csakhogy 2005-ben Christopher Nolan meg változtatta a szabályokat a rajzolt füzetekből készült filmek birodalmában, és ezt a szintet, amit ő könnyedén meglépett, a Man of Steel már nem tud megugrani. Annyira viszont jó, hogy szívesen látnék egy minőségi franchise-t kibontakozni ebből a filmből, lehetőleg David S. Goyer hathatós közreműködése nélkül, és esetleg Nolan és tesójának tollából. A folytatások elkészülte miatt ugye nem kell aggódni, hiszen a kirobbanó anyagi siker miatt ugye már zöld utat is adtak a folytatásnak, de én azért kicsit aggódok. Remélem Snyder legközelebb, most, hogy már meg van a látvány világ kidolgozva, több időt szentel a karakterekre is. Egyébként pedig ezt nagy vásznon kell látni, akár 3D-ben, mert egész jó lett.

"You will give the people of Earth an ideal to strive towards. They will stumble, they will fall, but in time, you will help them accomplish wonders."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.